A hatalmas mérete miatt „óriásbarlang”-nak is nevezett Son Doong-ot egy környékbeli lakos fedezte fel 1991-ben. Mindamellett, mivel a barlang bejárata egyrészt nehezen észrevehető, másrészt nagyon meredek, 2009-ig tartott, amíg a felfedező újra rálelt a barlangra a dzsungelben, hogy egy brit tudósokból álló csapattal felderítse azt. Az öt kilométer hosszú barlang hatalmas termekkel bír – melyek közül némelyik akár a 180 méteres magasságot is eléri, évezredek óta formálódó cseppkövekkel, egy a barlangon végighömpölygő, gyorsfolyású folyóval, fitokarszt rétegekkel, valamint azokon a helyeken, ahol a barlang mennyezete beomlott, buja, zöld növényzettel.
Martin Edström 2014-ben hallott először a barlangról. Kíváncsiságtól hajtva tovább kutakodott, majd meghallotta, hogy valószínűleg turisták számára is látogathatóvá teszik a barlangot. Martin elhatározta, hogy a barlangot még csaknem érintetlen szépségében megörökíti, és készít egy cikket, valamint egy gömbpanorámás fotóalbumot a National Geographic számára. „Remélem, hogy a mi Son Doong-ról készített dokumentumanyagunk nemcsak a barlang történetét segít elmesélni, hanem annak egyfajta digitális másolatát is megőrzi – biztosítva, hogy a jövőben bármi is történik vele, meg tudjuk látogatni” – mondta Martin.
Martin gyorsan cselekedett: a National Geographic és a Son Doong expedíciót finanszírozó szponzorok által támogatva megalakított egy 6 fős csapatot, és gyorsan elkezdték megtervezni utazásukat. „Alapjában véve alig több, mint két hónap állt rendelkezésünkre, hogy mindent elrendezzünk. A logisztikai feladatok óriási erőfeszítést igényeltek. Példaként említeném, hogy közel 300-400 kilogramm műszaki felszerelést kellett Vietnámba szállítani és magunkkal cipelni: többek között kamerákat, rengeteg világítást és állványokat. És akkor a sátrakról, az élelmiszerről és a többi hasonló dolgokról még nem is beszéltem. Az expedícióval kapcsolatos mindennapi logisztikai feladatok megoldásához fantasztikus segítséget kaptunk Vietnámban egy expedíciós csapattól.”
Martinhoz még hatan csatlakoztak: Erik Hinnerdal és Mats Kahlström (két segédfotós, akik a hangrögzítésről is gondoskodtak), Fredrik Edström (aki a kommunikációs) és Alfred Runow (aki a logisztikai feladatokért felelt), valamint Katja Adolphson és Sebastian Zethraeus terepasszisztensek (akiknek az volt a küldetésük, hogy a gyönyörű fotók elkészítéséhez 360°-ban bevilágítsák a barlangot).
Martin és csapata a következő mikrofonokat választotta a kalandhoz: egy SPM 8000 sztereó mikrofon, valamint egy MKH 8060 rövidpuska és egy MKH 8070 hosszúpuska mikrofon. Mindhárom modell a Sennheiser MKH 8000-es sorozatának rádiófrekvenciás kondenzátor-mikrofonjai, melyek nagyon természetes hangzással, rendkívül alacsony sajátzajjal és a kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal (pl. páratartalom, nedvesség, hideg és meleg) szembeni nagyfokú ellenálló képességgel rendelkeznek.
A csapat a mikrofonokat januárban utaztatta Európából Hanoiba, majd – nem a 40 kg-nyi akkumulátor, hanem a nélkülözhetetlen állványok Vietnámba juttatása kapcsán felmerülő – néhány probléma megoldását követően a szállítmánynak kb. 500 km-t kellett délre utaznia a Phong Nha-Ke Bang Nemzeti Parkig, amely a tenger és a laoszi határ között helyezkedik el.
Martin és csapata durván egy hetet töltött a Son Doong barlang belsejében. Eközben az eredeti csapat vezetőkkel és teherhordókkal egészült ki, és végül kb. 50 főt számlált. Martin így emlékszik vissza: „Öt nagyon intenzív – munkával, fotózással és felvételkészítéssel teli – napot töltöttünk a barlangban. Az idő legnagyobb részét a barlang megfelelő megvilágítása töltötte ki, mivel a Son Doong roppant nagy. Ami a hangokat illeti, mindig hallottunk valamit: a szelet, a csepegő vizet, a rohanó folyót, a távolban éneklő madarakat és néha az elképesztő csendet, ha érted, mire gondolok!”
„Az SPM 8000 sztereó mikrofon mindig felvétel üzemmódban működött, nagyszerű szolgálatot tett a környezeti hangok rögzítésében. Az MKH 8060 rövidpuska mikrofont az idő kb. 50%-ában használtuk, amikor egy-egy hangot ki szerettünk volna hangsúlyozni, pl. a madarak énekét vagy a Son Doong barlangot átszelő folyó hangját.” Az MKH 8060-as mikrofont használtuk annak a vietnámi dalnak a rögzítésekor is, amely akkor hangzik fel, amikor a virtuális expedíció eléri a második völgyet. Ez a rövidpuska mikrofon ugyanolyan jól teljesít a zenei felvételeknél is, mivel nem színezi el a hangot, ami egyéb rövidpuska mikrofonok esetén gyakran előfordul. „A dalt egyébként az egyik vezető énekelte” – mondta Martin. „A férfinak nagyszerű énekhangja van! A dalt egy híres vietnámi zeneszerző írta és Vietnám egységéről szól. Úgy gondoltuk, hogy ez nagyszerűen gazdagítja az anyagot. A második víznyelőhöz érve a dal a távolból szól, majd a dzsungelen áthaladva hangosabbá válik, míg újból a barlangba lépve elhalkul.”
„Az MKH 8070-et a felvételek kb. 25%-ánál használtuk a távoli hangok rögzítéséhez – ami egészen ritkán fordult elő ebben a gigantikus barlangban! Ezt használtuk a csepegő víz és a távolban éneklő madarak hangjának rögzítéséhez, valamint ezen hangok némelyikének kiemeléséhez, hogy a rohanó folyó hangja ne nyomja el azokat.”
Martin szavaival összegezve: „A hangok ugyanolyan fontosak, mint a képek, mivel tényleg a helyszínre repítenek. A hangokat is hallva a weboldal látogatóinak pontosan olyan élményben lehet részük, mint amilyenben nekünk volt, amikor a barlangban jártunk. A gömbpanorámás képek és a fantasztikus hangzáskép együttese tökéletesen visszaadják azt a hangulatot, amit a Son Doong barlangban mi is átéltünk.”
Fedezd fel a Son Doong barlangot a következő weboldalon: http://news.nationalgeographic.com/2015/05/150520-infinity-cave-son-doong-vietnam-virtual-tour-photography-conservation/.
A nagyfelbontású gömbpanorámás képék segítségével körül tudsz nézni és minden apró részletet fel tudsz fedezni.
