A Sennheiser évek óta kínál kimondottan hosszú utakhoz, gyakori utazók igényeire optimalizált fejhallgatókat is. Legújabb kreációjuk, a PXC 550 Wireless prémium extrákat vonultat fel, ezzel az aktuális élbolyba nyomulva. Nem vitás, ez a füles az első osztályra akar jegyet váltani! Felengedjük?
Egy töltéssel a Föld körül
Manapság bizonyos ár fölött szinte mindegy (lenne elvileg), hogy melyik gyártóhoz fordulunk, meghatározott extrákat így is, úgy is megkapunk. Gondolná a laikus. Azonban a gyártók évről évre egyre keményebb csapásokat mérnek egymásra, egyre följebb licitálnak extrák és ár tekintetében is. Így ma már nem is illik meglepődni azon, hogy egy olyan látszólag egyszerű utazós füles, mint a Sennheiser PXC 550 Wireless kb. annyiba kerül, mint a cég egykori zászlóshajójaként ismert HD 600. Holott utóbbi lényegesen szebb hangot produkál, feltéve, ha otthon, egy csendes szobában ülünk.
A valóságban azonban nincsen csend. Szinte sehol. Különösen utazás közben, ha városok, országok között ingázunk. A PXC 550 célja, hogy ezeket a bizonyos hosszabb utakat kellemesebbé tegye úgy, hogy közben a használata se legyen kellemetlen. Másfelől beépített akkumulátorának üzemideje az általunk ismertek között rekorder, egy feltöltéssel kb. 30 óráig is képes aktív működést biztosítani. Mindez nagyon szépnek tűnik, de ígérgetni bárki tud. Milyen extrák lehetnek azok, amik magyarázatot adnak az aránylag magas, kb. 125 ezer forintos árcédulára? Noha míg teszteltük, sajnos nem volt lehetőségünk körbe repülni a világot vele, de azért Budapest zajos utcáit járva, néhány napon keresztül volt szerencsénk megtapasztalni, hogy mit kínál egy ilyen utazós csúcsfüles.
Természetesen a minimalista szegényességtől még igencsak távol áll az összkép. Például a fejpánt tövén található rozsdamentes acél perem enyhén megcsillan a ráeső fénytől. A hangszórókamrák oldalán lévő ezüstös sáv ugyancsak hozzátesz leheletnyit a csillogáshoz. Apropó, a fül köré fekvő rész talán az eddigi legkevésbé Sennheiser jellegű dizájnt kapta, de kétségkívül mutatós, és ami fontosabb, ergonómiai értelemben nagyon testhezálló. Ismerve a korábban már tesztelt ADL H128-at, akaratlanul is a japánok fülhöz igazított kapszulája jutott róla eszünkbe, csakhogy a Sennheiser kicsit finomított, puhított az idézőjeles eredeti elgondoláson.
Használat közben
A küllemről összességében elmondható, hogy diszkréten elegáns, de alapvetően nem a dizájn miatt vívta ki elismerésünket a PXC 550. Ahhoz, hogy megkapjuk fortélyainak javát, először is be kell kapcsolni. Ez az, ami a laikus számára néhány röpke pillanatig kihívást jelent, ugyanis tesztalanyunk nem tartalmaz ki- ill. bekapcsoló gombot. Talán lefelejtették a tervezők? Tessék megnyugodni, és elfordítani normális pozíciójukba a hangszórókamrákat! Ekkor hallható egy vékony pattanó hang, melyhez a hangszórókamrából halkan kiszökkenő női beszéd társul: POWER ON.
Beépített érzékelők segítségével a PXC 550 automatikusan be, illetve kikapcsol annak függvényében, hogy hogyan állnak hangszórókamrái. A funkcióváltásokról értesítő hölgy csak akkor beszél, ha muszáj, de alapvetően fontos információkat oszt meg velünk (például sikerült-e párosítani a fejhallgatót a telefonunkkal, vagy nem). Ha ez még nem elég, akkor tessék megnyomni a töltésre szolgáló micro USB aljzat fölötti kicsi, hosszúkás gombot! Ekkor aktiválódik a beépített hangszínszabályzó, és mindhárom gyári sablon (Club, Movie, Speech) kicsit megváltoztatja a fejhallgató karakterét. A billentyű fölött található egy még kisebb, háromállású kapcsoló, mellyel az aktív zajzár mértékét (ki, normál szűrés, erős szűrés) variálhatjuk. Másfelől a jobboldali hangszórókamra külső oldala érintésre érzékeny felület. Ahogy ujjunkat végig simítjuk rajta, úgy képes léptetni a zeneszámok között, ill. vezérelni a jelszintet. Egyetlen érintés esetén a lejátszás/szünet funkciót érhetjük el. Mindez után talán már említenünk sem kell, hogy mikrofonos headset-ként is működik a PXC 550. E funkciókkal külön-külön, kezdetlegesebb formában már találkoztunk egyes fejhallgatók tesztelésekor, de a PXC 550 az első, amelyen a fentebb felsorolt funkciók mindegyike együtt megtalálható.
Eleinte szkeptikusak voltunk a komfortot illetően, a MOMENTUM széria rendkívül kényelmes kialakítására alapozva. Szerencsére ilyen téren a PXC 550 sem vallott szégyent. Igaz, a komfortos jelző rá máshogy érvényes. Párnázását úgy alakították ki, hogy egyszerre legyen puha és rekessze ki a külső zajokat. Ennél fogva először némi megszokást igényeltek a szűkös, kétoldalról enyhén nyomó bélések. Igaz, hogy nem tudott észrevétlen maradni, viszont hosszú távon nem okozott frusztrációt, fejfájást a PXC 550. Másfelől kissé ragaszkodó jelleme miatt szinte képtelenség, hogy leessen a fejről, ugrálhatunk, bólogathatunk, szépen a helyén marad. Párnáinak belső lyuk átmérője viszonylag szűk, próbálnak minél inkább a fülhöz simulni, amihez enyhe cirógató érzet társul. Hideg napokon, vagy légkondicionált helyiségekben ez kifejezetten kellemes hatást eredményez, nyári hőségben azonban izzasztó lehet. Említendő, hogy szemüveggel együtt is gondtalanul élvezhettük az ANC (Active Noise Cancelling) előnyeit, illetve okulárénk szárát egyáltalán nem nyomta.
A kényelmes kialakítás és a kábel nélküli használat szabadságérzete is csupán előételnek számított, a fő fogás a kis háromállású kapcsoló elmozdításakor került terítékre. Ekkor aktiválódott a zajszűrés, és egy pillanatra úgy éreztük, mintha megsüketültünk volna. Elsőre sokaknak megdöbbentő lehet az érzés, ahogy a körülöttük lévő környezet, pályaudvar vagy repülőtér zsibongása, összefüggéstelen morajlása egyszer csak lágy, elviselhető susogássá csillapodik. Ez olyasféle jelenség, amit nehéz írott szöveg formájában elmagyarázni, mindenki a saját fülével kell, hogy megtapasztalja a csendet (jobban mondva a zaj hiányát). Volt egy apró észrevételünk, ami nem kimondottan a PXC 550 hibája, de nem először botlottunk ilyesmibe aktív zajszűréses fejhallgatónál. Metrón állva, illetve olyan környezetben (pl. hangos, pulzáló zenét bömböltető helyek mellett sétálva), ahol nem egyenletes, hanem hullámzó karakterű basszusok jöttek létre a külvilágban, kicsit meginogott az ANC teljesítménye. Ilyenkor vélhetőleg megpróbálta gyorsan kompenzálni a váratlan impulzusokat, ehhez azonban néha émelyítő, vákuum-szerű mellékhatás párosult. Hozzá kell tennünk, hogy normális felhasználási körülmények között, ingadozások nélküli monoton hangzavarban (távolsági járatokon, vonaton, repülőutakon stb.) vélhetőleg senki sem fogja ezeket tapasztalni. Csak arra próbáltunk rámutatni, hogy az aktív zajszűrés sem képes mindent kiiktatni, függetlenül attól, hogy valóban rendkívül hatékony.
Hangminőség
A PXC 550 Wireless, mint vérbeli utazós fejhallgató, értelemszerűen nem a megrögzött audiofilek, hanem az üzleti világ rohanó személyiségeinek igényeire lett optimalizálva. Ennél fogva a vezeték nélküli jelfolyam és az alacsony bitráta ellenére, átlagos felvételekkel is meglepően jól szerepelt. De mit értünk ez alatt? Leginkább azt, hogy a Bluetooth jellegzetes tömörítését, a puhított magas frekvenciákat és az akusztikus felvételek háttérrezdüléseit képes volt úgy összekenni, mintha azok sosem léteztek volna. Utóbbi alatt nem ész nélküli tompításra és dinamika összenyomásra kell gondolni. Mi sem tudjuk jobban megfogalmazni, de a PXC 550 okosan butította a hangot.
A hangszín szórakoztató maradt, a dinamika pedig kellően tagolt ahhoz, hogy alapvetően színesnek és izgalmasnak tűnjön, amit épp elindítottunk. A PXC 550 műfaji univerzalitásra törekedett, vagyis megpróbált minél több zenei stílust ugyanazzal a homogén lelkességgel, izgalommal és enyhén vaskos basszusokkal átitatni. Könnyed, pop/elektronikus jellegű felvételeknél határozottan jólesően mutatkozott meg mindez. Az énekhangok üdék és teltek, az alsó frekvenciák lüktetők (de nem mélyláda szinten brummogók) voltak, a magas frekvenciák pedig, noha alacsony felbontásban jelentek meg, egész kellemes, simulékony módon kúsztak fülünkbe. Az apró rezdüléseket, parányi részleteket nem volt képes előteremteni, ezért nem ajánlható veszteségmentesen tömörítet műsorok hallgatásához, MP3 formátumú fájlok vagy internetes médiák esetén viszont megállja a helyét, elvégre főleg azokhoz idomították.
Aki sokat utazik, emellett aktív zajszűrést és audiofil hangzást akar egyetlen terméktől, azt ki kell ábrándítanunk, mert olyan fejhallgató ma még nem létezik. Az általunk eddig kipróbált, elektronikus rásegítéssel ellátott fejhallgatók (beleértve olyan típust, ami a PXC 550 Wireless többszörösébe kerül!) nem képesek zöld utat nyújtani a stúdió minőségű hangjelnek. Ez nem tragédia, mivel a kényelmet és szórakozást preferáló zenekedvelőknek alapvetően más hangzásra van szükségük, mint a maximalista vájtfülűeknek. Ettől függetlenül, akik sokat utaznak, de jobb akusztikai élményre vágynak, azoknak továbbra is ajánljuk, hogy olvassák el a MOMENTUM fejhallgatókról készült cikkünket.
Mellékeltek kábelt is a PXC 550 mellé, mely értelemszerűen picivel több részlet megszólaltatását teszi lehetővé, de nem okoz különösebben más karaktert a Bluetooth-hoz képest. A vezeték jelen esetben mentsvárként szolgál arra az esetre, ha lemerült akkumulátorral szeretnénk az út fennmaradó részén zenét hallgatni, vagy elintézni egy-két fontos hívást.
Végszó
Nyilvánvalóan szituációtól függ, hogy tulajdonosa milyen gyakorisággal és milyen szinten tudja kihasználni a Sennheiser PXC 550 Wireless adottságait. Aki gyakran jár üzleti utakra, heti vagy napi rendszerességgel akár órányi hosszúságú utakat tesz meg, annak egy ilyen eszköz valóságos kincs. Különösen repülőgépen, vagy egyéb, monoton zajú járművön. Ha szigorúan a hangját vesszük figyelembe, akkor a Bluetooth kötöttsége miatt nem mondhatjuk kiemelkedőnek a PXC 550 hangját (de rossznak sem), leginkább nagyon jó a vetélytársakhoz mérten. Valójában komfortja, ergonómiája és a korszerűnek nevezhető extrák teszik napjaink egyik legjobb (ha nem a legjobb) utazós fülesévé. Nem hibátlan, de jelenleg nem tudunk fejlettebb alternatívát említeni. Ha idén esetleg bevezetünk egy úgynevezett technológiai díj cédulát, akkor egy olyat feltétlenül kapni fog a PXC 550 Wireless is.
A cikk teljes terjedelmében az Audio & Vision Online weboldalán olvasható: ITT