Most induló termékteszt-sorozatunkban hazai szakemberek véleményét kérjük ki az újonnan megjelenő termékeinkről, azok kialakításáról, használatáról és a felhasználói élményről. Az elsősorban professzionális felhasználású eszközök így a gyártói bemutatón túl más szemszögből is bemutatásra kerülnek. A sorozatunk első terméke, a Neumann új zárt stúdió fejhallgatója, az NDH 20, melyet elsőként Lugosi Dani hangtechnikus és zenész (Polytrip, Nirvana Acoustic) vett górcső alá otthoni körülmények között.

Lugosi Dani írása következik: 
A dobozt kibontva egy nagyon kellemes fekete – narancssárga – ezüst kombinációjú látvány tárul elém. Robosztus, de elegáns a fejhallgató. Tartozék egy használati utasítás, egy vászon tok és 2 darab kábel.

Akkor lássuk, pontosan mire is való az eszköz. A fejhallgató elég széles spektrumban szól, a gyártó szerint 5 Hz -30 kHz-ig. Mind két irányba forgathatóak a fültakarók és az egész önmagába összehajtható. A gyári leírás szerint ez egy dinamikus zárt fejhallgató professzionális lehallgatáshoz és stúdió applikációkhoz lett tervezve, emellett broadcastra, televíziózásra, filmezésre és színházi munkákra is alkalmas. Zenehallgatásra nem igazán ajánlja a gyártó szóval nem egy élmény fejhallgatóval van dolgunk, de ez a tesztből ki fog derülni pillanatokon belül.

Használat, első benyomás

Az első szembe tűnő dolog, hogy amint felvettük iszonyatosan kizárja a külvilágot, szinte megszűnik a levegő érzet a füleknél. Egy pillanatra aggódtam is, hogy emiatt talán a hangkép is kicsit tömény lesz, illetve, hogy a mély hangok „beszorulnak”. Ahhoz képest, hogy mennyire nehéznek tűnik így kézbe véve a fejhallgató (majdnem 40 dkg) egy óra folyamatos használat után is azt kell mondjam, hogy nagyon kényelmes és egyáltalán nem terheli a nyakamat és a fejemet, nem nyomja össze a fejbúbomat. Kellemes a fülkagyló rész is, a fekete gumibevonat szerű anyag és a szivacs részek is prémium minőségűek.

Hallgassuk

Meghallgatok most több felvételt, olyat is amin épp dolgozom, illetve belehallgatok olyan zenékbe is amiket ismerek. Referenciaként a stúdiómonitorjaim és egy HD650 es Sennheiser lesz a segítségemre. Nem összemérni szeretném őket, hanem ezeket az eszközöket már ismeri a fülem.

Kezdjük a zenehallgatással, amit nem ajánlott a gyártó és akkor indulhat a Massive Attack – Angel. Zenehallgatás közben a legelső szembetűnő dolog, hogy nagyon masszamentes a zene. Minden apró részletre odaterheli az ember figyelmét. Így igazából a zenei élményt azért rontja a fejhallgató, mert az ember nem azt élvezi ami történik vele, hanem elkezd figyelni különböző apró cseprő dolgokra, amit idáig nem hallott a felvételen, vagy nem figyelt oda rá. Érdekes tapasztalat, hogy a sok információt egyszerre nehéz feldolgozni. Ismerem ezt a számot amit hallgatok, tehát nem újdonság számomra, de annyira egységes energiával és elkülönítve érzem a hangszereket és az effekteket a mixen belül, hogy újra értelmezhető vele a zene. Egy kicsit új élményem van ettől az érzéstől.

Nézzünk meg egy másik számot. Azt nem mondanám, hogy borzalmasan nagy sztereó tere van a fülesnek, de iszonyatosan jól irányított, meg lehet mondani, hogy mi honnan szól, ezért nagyon valósnak és részletesnek érzem az egészet. Pontosan meg lehet határozni mindennek a helyét, idejét, milyenségét, hangszínét, térbeli mélységét. Ezért egy egészen más hangpaletta képződik az ember előtt. Egy kicsit olyan ez, mint egy olyan játszótér amiben ismerjük a játékokat de új játékszabályokat kreálva teljesen átalakul az egész számunkra. Az embernek nincs olyan érzése, habár zárt fejhallgatóról van szó, hogy el lennének túlozva a mély hangok vagy hogy a legtetejénél is magasabb sziporkázó frekvenciák ámítanának.

Nagyon definiált minden hangszín, nem úsznak a mélyek, de kristálytisztán meglöki az ember fülét. A sub érzet is jelen van finoman, és ettől ilyen definiált de tömör a hangkép. Nincs se eltúlozva, se kikerekítve semmi. Arányaiban meg teljesen megtartja azt, amit a lemezen hallunk egyébként. Nagyon érdekes tulajdonsága, hogy amit az élő hangosításban hangfalon keresztül hallgatunk nagy teljesítménnyel és ez bizony elő tud csalni olyan frekvenciákat amiket az ember annyira nem szeret, megjelenik ebben a fülesben is hatványozottan. Bármi, ha egy picit túl van tolva, vagy kevés, az azonnal jelentkezik a fejhallgatóban és kifejezetten el is kezdi zavarni a hallgatót.

Keverés

Megnyitottam egy saját általam kevert anyagot, pont tegnap fejeztem be. Borzalmasan érzékeny ez a fejhallgató. Fél decibel különbségeket meg lehet hallani a fülesben. Egy kicsit kikozmetikáztam azokat a dolgokat amiket nem találtam zavarónak az előző mixben. Majd később arra eszméltem, hogy mindent egy kicsit megpiszkáltam. 3kHZ- helyett húzzuk inkább 2,8kHZ-et. Kicsit nagyobb Q, kicsit nagyobb érték, stb. Korábban nem tudtam eldönteni a mélységét egy lábdobnak, vagy hogy hol rúgjon a fejemre, de most egy másodperc alatt megtaláltam.

Zseniális, hogy beleemelek valahova, elkezdem húzogatni és konkrétan amikor a legnagyobbat ugrik a fejemen, akkor értem célba. Nem is ugrik, hanem érzem a lökést, nem a mély hang úszását vagy morajlását hallom, hanem hogy az impulzus frekvenciája a mély részeken pontosan hol zajlik le. Most egy 10 percen keresztül foglalkoztam ezzel a felvétellel, elmentettem egy új projektbe és  meghallgatom újra a hangfalamon. Apró dolgokon és apróságokat változtattam, maximum 50-100 hz-kat, pár értéket, pár db-t.

És igen!

Sokkal elkülöníthetőbb sokkal konkrétabb, definiálhatóbb és rúgósabb, dögösebb lett az egész igazából. Amúgy fejhallgatóból hallottam már ennél jobbat, szebbet, de ennyire hibakereső és szembetűnően aprólékosat még nem. Okos és nem hazudik. Kifejezetten azt érzem, hogy amíg minimális hiba is történik a felvétel alatt, vagy zavaró tényező, zúgás, rezgés van a sávon, netán valami nincs jól behangolva, akkor az eszközön belüli elszeparálhatóság és a részletesség miatt azonnal lebukik.

Egyszerűen rámutat a fejhallgató a problémákra. Lehet hogy pszichésen is erre ösztönöz és arra, hogy mi az ami hibás faktor és mi az amit ki kell javítani. Ha van egy hiba a felvételben akkor nem kell megkeresnem, hanem pontosan meg tudtam határozni, hogy melyik sávval miféle bajom van. Például overhead lábcin ride mikrofon, vagy a pergőből, vagy az egyik tombol érkezik olyan zavaró zaj, ami engem zavar. Egyből meg tudtam mondani hogy melyik mikrofon lesz az, és igazam is lett és nagyon minimális változtatások során ki is tudtam irtani azt, ami nem odavaló.

Most nekiállok egy sok sávos koncertfelvételnek, amit már szintén megcsináltam, de most nekiszaladok még egyszer.
Itt a legfeltűnőbb dolog az arányozás. A hangerő arányozás. A hangszíneknél egy dolog, hogy belövi az ember, de a hangerő arányozás a kulcs itt. Rengetegszer találkozunk azzal a problémával, hogy a kocsiban jó, otthon túl nyers, máshol túlságosan sok az effekt, stb. Na itt nincsen félrebeszélés. Annyira érzékeltet mindent az eszköz, hogy egy szűk 5 percnyi tologatás után kiexportáltam egy mixet, és érdekes módon mindenhol tök jó volt és egységes.

Konklúzió

Egyszerűen tényleg referencia lehallgató élményem van ezzel a fejhallgatóval kapcsolatban. Több projektemnek nekiálltam és még egy órát hallgattam a dolgokat. Mindig jobb eredményt értem el vele, nem éreztem hogy fáradt volna a fülem tőle, és egyáltalán nem tartottam kényelmetlennek.

Hatalmas szívvel ajánlom szakmabelieknek, egy próbát megér, ráadásul zárt fejhallgatóról beszélünk. Emellett ahhoz képest, hogy egyáltalán nem élmény eszközről és hifi fejhallgatóról beszélünk, nyugodt körülmények között én zenehallgatásra is ajánlanám a részletessége miatt.