Gigantikus show-műsor! A Malmőben megrendezett Eurovíziós Dalverseny a Sennheisert választotta

Az idei Eurovíziós Dalverseny (ESC) alkalmával a házigazda műsorközvetítő társaság és a produkciós csapat a dalokból és az egyedülálló előadásokból lenyűgöző és élvezetes fesztivált hozott létre, a több mint 100 milliós nézőközönség megelégedésére.

A 26 döntős olimpiáknál megszokott, zászlólengetős arénába vonulásától kezdve – ami a nézőtér fölé eresztett hídon keresztül történt – a „Hivatalos EBU (Európai Műsorsugárzók Uniója) házigazda”, Lynda Woodruff vidám stockholmi idegenvezetéséig: a május 18-i program változatos és magával ragadó volt. A sztárszerepben Petra Made színésznő és komika tündökölt, aki amellett, hogy a verseny házigazdája volt, énekesként és táncosként is fellépett. A színésznő és a többi művész is Sennheiser Digital 9000 mikrofonokat és 2000-es sorozatú fülmonitorokat használt a show-műsorban.

A vendéglátó város, Malmö, meleg és derűs fogadtatásban részesítette az Eurovíziós Dalversenyt: ESC poszterek, transzparensek és pólók viselték magukon a pillangó logót és hirdették mindenhol a „We are one” (egyek vagyunk) szlogent. Akik nem voltak elég szerencsések ahhoz, hogy jegyet szerezzenek a show-műsorra, vagy a próbákra, azokat az ESC művészei szórakoztatták élő előadásokkal a Malmö városközpontjában felállított szabadtéri színpadon, amennyire a próbák miatti szoros időbeosztásuk engedte.

Az 57-éves múltra visszatekintő Eurovíziós Dalverseny a sporteseményeket leszámítva a világ legnézettebb műsora, melyet idén 44 országban közvetítettek élőben – köztük az Eurovízió-őrült Ausztráliában is! 11 000 néző biztosította magának a helyet a döntőre, melynek köszönhetően fergeteges parti-légkört és erőteljes élő hangzást élvezhetett a Malmö Arénában. A közönség maga is tevékenyen részt vett a show hangulatának fokozásában – LED karkötőikkel a nézőteret apró fények tengerévé változtatták vagy az éppen fellépő művész nemzeti színeinek megfelelő fényekkel világítottak.

Vezeték nélküli mikrofonok és fülmonitor-rendszerek

Az Eurovíziós Dalverseny színpadi és színpadon kívüli hangjának és hangulatának közvetítése lenyűgöző feladat. Az 58. dalversenyen a Sennheiser csúcskategóriás 9000-es rendszereinek 96 mikrofoncsatornáját, plusz a 2000 IEM sorozat 28 vezeték nélküli monitor-csatornáját használták, összesen 160 zsebvevővel. A Malmö Arénában és az ESC sajtóközpontban 150 frekvenciát kellett koordinálni a mikrofonok és a monitorrendszerek igényeinek kielégítéséhez.

Vezetékes Sennheiser MKH 416 puskamikrofonokkal rögzítették a nézőtér és a „Zöld szoba” atmoszféráját, ahol a művészek és a küldöttségek tagjai vártak a szavazás eredményére.

Minőségi hang

Oskar Johansson, vezető hangmérnök, a következőképpen méltatta a Digital 9000 mikrofonrendszerek hangminőségét: „Az RF minőség elképesztő, hibamentesen működik! A nullához közelítő keresztmodulációnak köszönhetően egyszerűen konfigurálhatók a csatornák, csak keresned kell egy szabad frekvenciát és már használhatod is! A lehető legjobb támogatást kaptuk Jonastól és csapatától, és igazán biztonságban éreztük magunkat a teljes felszerelést illetően.”

A helyszínen a Sennheiser Nordic RF szakértője, Jonas Naesby nyújtott támogatást a show lebonyolításához. Négy héten keresztül a „színpad baloldali része” volt Jonas munkahelye, melyet Frans Ebbessonnal, a produkciós csapat elsőszámú mikrofon specialistájával osztott meg. Ők ketten feleltek a monitorozásért és a mikrofonjelek vételéért, valamint a potenciális külső interferencia-források kizárása érdekében az RF környezet pásztázásáért.

Bár a 2013-as show nem dicsekedhetett olyan LED-falakkal, amilyeneket a megelőző évek dalversenyei során használtak, az idei műsor semmilyen tekintetben sem volt kevésbé látványos vagy színes. Ami viszont az RF vezeték nélküli rendszerek tekintetében azt jelentette, hogy kevesebb volt az interferenciaforrás. Jonas Næsby szavaival: „A Malmö Aréna esetében a kihívást főként az épület fémszerkezete jelentette, valamint a csarnokban működtetett számos berendezés (a HDMI konverterektől kezdve a kamerákig), melyek szélessávú zajjal terítették be az egész arénát. Az egyéb helyi interferenciaforrásokkal ez kb. 50 MHz-es használhatatlan frekvenciaspektrumot jelentett. Mindamellett a Digital 9000-es antennák magasfokú szelektivitásának és automatikus kalibrációjának köszönhetően a rendszer beállítása sokkal egyszerűbb volt, mint a hagyományos rendszerek esetében.”

„A frekvencia koordináció kapcsán további megoldandó problémát jelentettek a TV-tornyok” – tette hozzá Frans Ebbesson. „Nemcsak a svéd, hanem a dán csatornákkal is számolnunk kellett – Malmö és Koppenhága a tengeren keresztül csupán 30 kilométernyi távolságra van egymástól. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy a Digital 9000-es rendszernél nincs szükség a keresztmodulációs frekvenciák számítására. A rendszer lineáris és nem hoz létre ilyen frekvenciákat, így egyszerűen csak be kellett illesztenünk a mikrofonokat a kijelölt spektrumba. Ez nagyon hatékony módszernek bizonyult. Három különböző frekvenciasávra – B2-re, B4-re és B7-re – osztottuk a mikrofonrendszert.”

Majd folytatta: „Igazán lenyűgözött az átvitel megbízhatósága. Egy arénán belül használt adóegység esetében csak egy Faraday kalitka használatával lehetett volna jelkimaradást produkálni! Számos olyan show lebonyolításában vettem már részt, amely hasonló méretű és RF adottságú helyszínen került megrendezésre, de egyszerűen sehol sem működött olyan jól a rendszer, mint a Digital 9000 az Eurovíziós Dalversenyen.”

Jonas Næsby: „Mint ahogyan az ilyen típusú rendezvényeknél lenni szokott, rengeteg időt töltöttünk a vezeték nélküli mikrofonokat engedély nélkül használók felderítésével. Arról is gondoskodtunk, hogy a sajtó minden megbízott munkatársa egyértelmű tájékoztatást kapjon arra vonatkozóan, hogy tilos a vezeték nélküli eszközök használata és ennek megszegése akkreditációjuk visszavonását eredményezheti. Ezt az üzenetet poszterek hirdették az aréna és a sajtóközpont egész területén. Így is naponta több engedély nélkül működő ENG csapatot kaptunk rajta, akik potenciális interferenciaforrást jelentettek volna a próbák vagy a televíziós közvetítések során. Szerencsére még az előtt sikerült ezeket felderíteni és leállítani, mielőtt komolyabb problémát okozhattak volna.”

Soundcheck terem