“Nem tartozom azok közé, akik ülve szeretnek végighallgatni egy koncertet, de most pénteken kifejezetten jól esett hátradőlni a székben, és egy különleges, galaktikus utazásra indulni a Bin-Jippel. Ahogy Harcsa Veronika fellépett a színpadra, úgy gyúltak fel a zenekar mögötti reflektorok egyfajta figyelmeztetésként: öveket becsatolni, most felszállunk! Az énekesnő ruhaválasztása tulajdonképpen nem is lehetett volna tökéletesebb, hiszen Abodi Dóra hófehér, alul fodros darabja pont egy olyan űrhajó sziluettjét idézte, ami épp elkalauzolni készül minket egy másik bolygóra.
Olyan volt a koncert, mint egy kiruccanás a csillagok közé, ahol a Bin-Jip fedélzetén egymást váltották a kirobbanó, erőtől duzzadó számok és a melankólikusabb dallamok, amik egyébként tökéletesen illettek az este romantikájához. Az élményt tovább fokozták a zenével harmonizáló audiovizuális elemek és a kitűnő hangosítás is, ami valószínűleg kemény dió lehetett, ha figyelembe vesszük a Planetárium kupolájának akusztikáját. Mindenesetre a csapat remekül megoldotta a feladatot, hiszen nem csak Harcsa Veronika énekhangját, de az akkordokat is olyan jól lehetett hallani, hogy a pörgősebb ritmusokra többen a zenével együtt mozogtak.”
“A Neumann KMS 105 mikrofonom nagyon érzékeny, egyaránt alkalmas hangos és dinamikus, vagy éppen visszafogottabb, részletgazdagabb éneklésre. Ugyanakkor elég szűk tartományban veszi a hangot, így hangos színpadon is remekül használható, megkönnyíti a hangmérnök dolgát.Leginkább koncerten szoktam használni a mikrofont, de próbákon, otthoni gyakorláshoz is jól jön. Hasznos, ha az ember egy mikrofon karakterisztikáját nem csak a színpadon teszteli, ezért érdemes otthon és a próbateremben is kísérletezni vele.“
Andrew J is szívesen mesélt nekünk a Sennheiserhez és HD 25-1 fejhallgatójához fűződő, mint kiderült elég régi kapcsolatáról:
“Sennheiserrel való barátságom gyerekkoromra vezethető vissza. Apukám „hifista” őrületében nőttem fel, egy kisebb lakásban, amiben több volt a bakelit lemez, mint a bútor. Több fejhallgatót is kipróbált a lehallgatásukra, végül egy Sennheiser HD 430 mellett döntött, melynek meleg hangja nem nagyon volt semmihez sem hasonlítható (később váltott egy HD 600-ra). Amikor „hivatalasan” is DJ lettem (’93 novemberében), tudtam, hogy a munkámhoz valami ilyesmire van szükségem, ugyanezt a minőséget kerestem, csak egy kompaktabb megoldásban. Pár hét utánajárás után rátaláltam életem első „diszkós” fejhallgatójára: HD25-1 70ohm. Azóta is ezt használom. Túl van már vagy 2000 fellépésen, számtalanszor leejtettem, megtörtem a kábeleit, odacsíptem mindenhova, leöntöttem, szétszakítottam rajta a bőrt és még mindig kiválóan működik, már több, mint 20 éve. Kell ennél jobb? Imádom.
Színpadon és stúdióban is ezt használom, meg úgy általában mindenhez, még laptophoz, iPadhezhez, és iPhonehoz is. Azóta vettem még egyet, egy 600 ohmos verziót, ami picit hallkabb, de dinamikusabb, stúdiózásra jobban megfelel. Úgy tudom 1988 óta létezik és októberben volt a 25. évfordulója a megjelenésének. Először monitoringozásra tervezték, de kisebb mérete, kiváló hangzása és zártsága miatt nagyon sok zenész is elkezdte használni, pl. George Michael „A different story” című dokumentum filmjében is ezt használja Patience című lemeze feléneklése közben, valamint a legutóbbi LiveAid-en adott Pink Floyd koncerten is ilyenben dobol Nick Mason, de még sorolhatnám…”