„Tökéletes választás ez a mikrofon, imádom!” Beszélgetés Karai Annával.
Karai Anna már kiskorától kezdve szerelmese a zenének. Zenei általános iskolában tanult, azóta zongorázik, orgonán is játszott. Országos ismertségre a 2012-es The Voice tehetségkutatóban tett szert, sokakat meglepve a hölgyekre nem épp jellemző, extrém elemeket is felvonultató énektechnikájával. Anna szintén a magyar Sennheiser-használók csapatát erősíti, egy saját igényei alapján tervezett egyedi EW D1 mikrofonnal lép színpadra. Ennek apropóján beszélgettünk vele.
Egy nem mindennapi mikrofonnal vagy látható mostanában. Mesélnél róla?
Anna: Mindenképpen szerettem volna vezeték nélküli mikrofont, ez volt az elsődleges szempont. A Music Expon találkoztunk a Sennheiseresekkel, és úgy gondoltam, ha már új felszerelés, vigyünk bele egy kis izgalmat is, így körbekérdeztem, kik csinálnak egyedi színű mikrofonokat is, nem csak a hagyományos fekete vagy ezüstszínűt, és kaphatók valamilyen extravagánsabb megoldásra is. Ők voltak az egyetlenek, akik egyből rámondták, hogy persze, simán, csináljuk, szívesen vállalnák ezt a dolgot.
Mondtad, hogy mindenképpen vezeték nélküli mikrofonban gondolkodtál. Miért volt erre szükség?
Anna: Nagyon pörgős, amerikai stílusú rockzenét játszunk, én pedig nagyon szeretek mozogni, jelen lenni a színpadon, és érhető módon korábban addig tehettem meg ezt, amíg a vezetékem ért. Gyakran úgy éreztem, mintha pórázra lennék kötve. Azért is szerettem volna mindenképpen egy ilyen rendszert, mert szeretek lemászni a színpadról a közönség soraiba, és úgymond velük is kapcsolatba kerülni, hiszen az egy dolog, hogy a színpadon van produkció, amit lehet nézni, de mégis koncert van, tessék benne részt venni!

Ez volt az egyik oka, a másik meg az, hogy a klubokban, de olykor nagyobb rendezvényeken is előfordult már, hogy a technikusok nem számítottak arra, hogy én nem egy helyben állva énekelek, és egy hatalmas kábelcsomó foglalt helyet a monitor és közöttem. Jó párszor elbuktam ilyenekben különböző koncertek során, ráadásul volt, amikor a zsinórom is belegabalyodott, így a hat méter mozgásteremből lett összesen kettő. Egy ilyen élmény volt az, ami után megkértem Imrééket, hogy amint lehet, gyártsák le nekem a saját mikrofonomat.
Nagyon rendesek voltak velem, mert kipróbálhattam több mikrofonfejet is előzetesen, vezetékes kivitelben, élesben tesztelve, hogy melyik illik jobban a hangomhoz. Végül, amikor megszületett a döntés, ez alapján tudtuk összerakni a mikrofont saját igényeimre szabva.
Milyen tapasztalataid voltak vele azóta?
Anna: A hangmérnökök imádják, mert olyan a karakterisztikája, amit nagyon könnyű hangosítani és kevésbé gerjedékeny. Ez azért is fontos nekem, mert hangos zenét játszunk, tehát a színpadon is nagy a hangerő, és megesett korábban, hogy a dob vagy a gitárok mellett nem tudták tovább emelni az éneket. Emellett van az adóban egy decibeles hangerőszabályzó, amivel én is tudok rá adni még, nem csak a keverőpultnál lehet emelni ez ének hangerején. Mióta ezzel a mikrofonnal koncertezem, nem volt még olyan gond, mint régen, amikor gyakran mondták, hogy már nem tudnak többet tenni az énekre.
Ilyen hangosan játszik a zenekar?
Anna: Bizony, és ehhez tökéletes választás ez a mikrofon, imádom. A dobot eleve nem lehet lehalkítani, hiszen, ha egy ilyen zenében nincs megütve rendesen a tempó, akkor eleve nem is jó, tehát mindig annak arányában kell hangerőt adni a többi zenészre.
A hörgést, vagy screamet, amiről téged sokan beazonosítanak, mennyire bírja a cucc?
Anna: A screamet ez a mikrofon kicsit zeneibbé teszi, tehát olyan érzésem van, amikor a két stílust variálom, mintha hozzáhúzná az énekhez, mintha egyfajta limiter effekt lenne az éneken ezeknél a részeknél. Ez egyébként egyáltalán nem baj, hiszen így nem fordulhat elő, hogy a hangfalak bereccsenjenek egy-egy váratlan frekvenciától, tehát elég jól beleülteti a zenébe ezt az extrémebb vokalizálást is. A tiszta énekhangot meg nagyon jól felerősíti, kristálytisztán ki lehet hallani mindent, átszól bármilyen hangerőn.
Lányoktól azért nem megszokott az ilyen extrém hangképzés. Kik inspiráltak ilyesmire?
Anna: Nagyon szerettem a kilencvenes évek nu metal zenekarait, mint a Linkin Park vagy a Limp Bizkit, System Of A Down és hasonlók. De kifejezetten énekesnők, vagy énekesnős csapatok nem inspiráltak. Később többen, például rajongóim is mutattak különböző dalokat, videókat, hogy de jó lenne, ha ezt meg ezt elénekelném, olyanokat, mint például az Arch Enemy, őket addig nem ismertem, vagy a Paramore, akiktől néha most is játszunk pár dalt.
Karai Annát és zenekarát legközelebb ezen legközelebb decemberben, a Paramore rajongói találkozón nézhetitek meg élőben!
Anna a Facebookon!
Az Anna által használt D1 vezeték nélküli rendszerről itt tudhatsz meg többet!