Beszélgetés Pál Mihállyal, az Alvin és a Mókusok hangmérnökével
A punk rock a kívülállók számára gyakran nem jelent egyebet, mint tarajat és csörömpölést. A valóság viszont kicsit más, hiszen egy jó produkcióhoz ebben a műfajban is szükség van jó dalokra, biztos kezű zenészekre, és ezt a stílust is tudni kell megszólaltatni, úgy a zenekarnak, mint a velük dolgozó szakembereknek. Most következő interjúnkban erről is beszélgetünk Pál Mihállyal, az Alvin és a Mókusok állandó hangmérnökével. 
Ha jól tudom, már évek óta dolgozol együtt a zenekarral. Hogyan kezdődött ez a történet?
Alvinékkal már régóta ismertük egymást. Nyíregyháza elég kis város, itt nem nagyon lehet nem találkozni egy ilyen zenekarral. A kapcsolatunk korábban elsősorban baráti volt, a szakmai együttműködés később kezdődött. Emlékszem, hogy történt: együtt jártunk horgászni annak idején, és Alvin egyszer megkérdezte, hogy lenne-e kedvem beugrani hozzájuk. Így kezdtem velük dolgozni 2013-ban, először stagehandként, később monitorkeverősként, majd később már az egész frontkeverést rám bízták.
Te milyen irányból érkeztél a szakmába?
Ahogy ez hangmérnökök között elég gyakori, én is zenekarban kezdtem a pályafutásom.  Sokan a középiskola alatt kezdenek zenélni, nálam sem volt másképpen. És persze minden zenekar életében eljön az a pillanat, amikor elkészül az első felvétel. Rajtam kívül nem sokan értettek ehhez akkor, persze még én sem, de nekem volt hozzá leginkább affinitásom, így én raktam össze az első demónkat, aztán rövid idő beleszerettem a hangfelvételek készítésébe. Végül ez úgy alakult át, hogy a zenekarozás most már megmaradt örömzenélésnek. Gyakran előfordul, hogy a zenészből hangmérnök lesz; fokozatosan egyre többet foglalkozol a szakmával, a színpadi zenélés meg megmarad hobbinak.
Először hol akadtál össze a Sennheiser mikrofonjaival?
Van egy hangstúdióm, elég sok zenekarnak készítek felvételeket, először ilyen közegben találkoztam velük, egész pontosan az MD-421-es mikrofonnal, amit a szakmabelieknek nem nagyon kell bemutatni, hiszen az egyik legjobban ismert Sennheiser termékről beszélünk. Amikor elkezdtem Alvinékkal dolgozni, az elején még csak találgattam a dolgokat, hogy milyen úton kellene elindulni, hogyan alakítsuk ki a zenekar hangzását. Próbálkoztunk mindenféle más márkával, de egy idő után abszolút közös nevezőre jutottunk a zenekarral abban, hogy errefelé kéne keresnünk a megoldást. A Sennheiser volt az egyetlen olyan mikrofon, aminél annyi volt a dolgom, hogy odaálltam a keverőhöz, bedugtam, beállítottam a gaint, és tulajdonképpen mást nem is kellett vele csinálni. Gyakorlatilag ennyi az egész mikrofon megfejtése. Annyira beleillett a hangzásba, hogy muszáj volt ebbe az irányba lépni, így vettük fel a kapcsolatot.
Többen mondták már, hogy a Sennheiser mikrofonok sajátossága a határozott, mégis könnyen kezelhető, neutrális hangkép. Te hogy látod ezt?
Nagyon kevés munkával jár a használatuk, nem kell annyira belenyúlni a hangjukba, mint esetleg más gyártók termékeinél, ezért is kezdtük el használni őket. A zenekarnál elsőként egy e901-es határfelület mikrofont vásároltunk a lábdobhoz. Ezt követte annak a párja, az e902-es, így alkottuk meg az Alvin lábdob soundját. Érdemes figyelembe venni, hogy egy punk rock csapatról beszélünk, elég tempósak a dalok, sokszor 200 bpm fölött éljük az életünket, ehhez meg szükséges egy olyan pregnáns hang a lábdobból, ami egyben gyors is. Ezzel a két mikrofonnal kitűnően lehet gate-elni a lábdobot, nem lesz nyúlós, szubos a hang. A másik sarkalatos pont az ének érthetősége. Ehhez nagyon ragaszkodtam, mivel a zenekar egyik legnagyobb sajátossága a hangzásán kívül a szöveg. A szövegérthetőségnek élőben is, kis kluboktól át a fesztiválokig, ha törik, ha szakad, mindenütt meg kell lennie, emiatt kezdtük a Sennheiser e945-öt kezdtük használni. Alvin és Viki és kapott egy-egy ilyet, és tényleg teljesen problémamentesen használhatók. Betolom, és egyből kristálytisztán érthető az ének. Ez mondjuk nem volt ismeretlen számomra, hiszen használtam már más környezetben, például egy konferencián, ahol vezeték nélküli rendszeren keresztül lett megszólaltatva. Az előadó félméteres távolságból beszélt bele, ehhez képest kristálytisztán lehetett érteni minden szót egy hatalmas belmagasságú, nagy lecsengésű teremben. Ezt áttettük a rock ’n rollba, és tökéletesen megállta a helyét.
Ezeken kívül mit használtok még?
A két tamra vettünk csiptetős e904-eseket, ezeket kifejezetten tamokra találták ki, a lábcinhez pedig egy e614-est szoktam rakni. Ezekkel ki is alakult a mikrofonparkunk gerince. Nemrég beruháztunk egy saját keverőpultba is, amire szintén szükség volt, hogy hangzásban mindig tudjuk hozni a kívánt színvonalat.
Érdemes saját hangrendszerben gondolkodnia egy zenekarnak? 
Ha a legegyszerűbben akarom megfogalmazni, azt mondhatom, hogy minél nagyobb állandóság jellemzi a koncertet, annál kevesebb a hibalehetőség. Ha mindig ugyanazzal a csatornakiosztással, ugyanazzal a keverőpulttal dolgozol, és mondjuk, csak a PA változik, nagy eséllyel ki tudod zárni, hogy valami meghibásodjon. Ha a saját felszerelésedről tudod, hogy tökéletesen működik, akkor az bármilyen helyen meg fogja állni a helyét. Bizonyos szint felett ez már elengedhetetlen. Amikor a zenekar megszokja azt a féle komfortot, hogy nagyjából mindenhol ugyanolyan feltételek vannak, ők is jobban játszanak, ezáltal a hangzás is jobb lesz, hiszen ahogy mondják, a kézben van a sound. Minél jobbak a körülmények, annál jobban játszik a zenekar.
És nyilván annál jobb a koncertek színvonala, ami a közönség szempontjából sem mellékes. Említetted a konferenciákat, illetve, hogy stúdióban is dolgozol. Mesélnél erről?
Főállásban a Nyíregyházi Egyetemen vagyok vezető hangtechnikus, emellett van egy hangstúdióm, a Fire Recording Stúdió, ahol zenekaroknak készítek felvételeket.
Milyen zenekarok fordultak meg nálad az utóbbi időben?
Alvinéknál a lemezfelvételek előtt készítünk előzetes demókat, ezeket nálam szoktuk felvenni. Nem nagyon szoktam reklámozni magam, hiszen egyelőre szerencsére eléggé be vagyok táblázva. De néhány név, akikkel dolgoztam: a Pit of Sharon, ők egy debreceni metalcore zenekar, aztán az Orion Dawn, illetve a Petőfi, akiknek az eddigi összes felvétele nálam készült.
Számodra mi adja a hangmérnök szakma szépségét?
Kicsit szétválasztanám az élő produkciót és a stúdiót, mert teljesen más terület, és más hangulat a kettő. A stúdióban nagyon élvezem a felvételek készítését. Vannak olyanok, akik a keverést csinálják nagyon jól, vannak, akik masteringhez értenek, nekem a felvételkészítés az, ami a legközelebb áll a szívemhez. Érdekes szituáció, amikor bejön egy zenekar a stúdióba, hiszen új arcokkal ismerkedsz meg, és nagyon kevés időd van arra, hogy kiismerd azt, akivel együtt fogsz dolgozni. Azt, hogy mi az erőssége, mik esetleg a gyengébb pontok, és hogyan tudjuk megoldani azt, hogy jó legyen a végeredmény. Hiszen a lemezre, amit a közönség meghallgat majd, csak tökéletes minőségű produktum kerülhet. Igazi kihívás, hogy valakiből, aki bejön a stúdióba, ki tudd hozni a legjobbat. Erre szokták mondani, hogy 30 % pszichológia, 70% szakma.
Élőben?
Az élő produkciók hangosításánál nekem az a legfontosabb, hogy a zenekar tökéletesen érezze magát a színpadon, hiszen akkor lesz olyan a produkció, amit a közönség is élvezni tud majd. Ha a zenekar nem érzi jól magát, azt a nézők is megérzik. A színpadon hatalmas energiák szabadulnak fel, szerintem ez a zenélés lényege. Nekem abban van fontos szerepem, hogy a színpadról pozitív energiákat közvetítsünk, és megteremtsem ehhez a feltételeket. A közönség ezzel szembesül, és nagyon jó érzés, amikor ők jól érzik magukat, hiszen az azonnal látszik és hallatszik.
Természetesen a zenekar énekesét is megkértük, hogy mondjon pár szót a témáról.
Egy nagyobb fejlesztésre került sor a bandán belül, saját mikrofon park formájában, ami a világ minden színpadán megállja a helyét és garantálja a minőségi hangzást. A Sennheiserre esett a választás, akik nagyon jófejként álltak az együttműködéshez, így pár hónapja már aktívan használjuk is a termékeiket, nagy megelégedésünkre.
A márkát természetesen korábban is ismertük, sőt használtuk eddig is. A mai napig egyik kedvencem a stúdiózásnál használt HD 205 füles. A tapasztalataink eddig abszolút pozitívak: minőségibb lett a megszólalás minden tekintetben, érthetőbb lett a szöveg, és mindemellett a hangmérnökünknek is megkönnyíti a munkáját. Professzionálisabb minőségben, több lehetőség rejlik a soundban, és a karakterisztika megfejtésében. Olyan, mint egy jó konyhában minőségi edényekkel főzni! Rengeteg fesztivál- és klubkoncertünk van, így szükség is van a megbízható felszerelésre, hiszen 2017 márciusáig tele van a naptárunk. Magyarország mellett több európai nagyvárosban is megfordulunk majd, emellett új dalokkal stúdiózunk, klipeket forgatunk. A friss hírekért figyeljétek a honlapunkat, és a Facebook-oldalunkat!