És valóban, ha a nyilvánvaló logisztikai kihívást nem is nézzük, az elképzelés koncert-technika és hangosítás vetülete önmagában is komoly kihívást jelent. Ráadásul, hogy véletlenül se legyen könnyű dolgunk, a zenészek közül jó páran eleve nehezen hangosítható akusztikus hangszereket művelnek, mint a hegedű, a nagybőgő, a trombita vagy a gitár. Aki jól tud fejben számolni, és ismeri az átlag magyar klubok felszereltségét (ezúton is tisztelet a kivételeknek!), jó eséllyel már fogja a fejét, merthogy összesen 10 zenészről beszélünk: dob, nagybőgő, gitár, hegedű, billentyű, trombita, énekes, DJ, 2 MC, de épp ez teszi egyedivé ezt a zenekart. Volt aki értetlenkedett vagy éppen kritizált is minket ezért, hogy ugyan minek egy hiphop zenekarba hegedű? És nyílván csak show-elemként csődítünk ennyi embert a színpadra. Mi ennek ellenére kitartottunk az elképzeléseink mellett, és nem hiába. Felcser Máté, a zenekar vezetője, az elmúlt években minden kétkedésre rácáfolt, és megmutatta, hogy mire képes egy ilyen összetételű csapat egy arra alkalmas színpadon. A Punnanyban nincsenek potyautasok, 10 különböző zenész tehetség közös munkájából, együttes rezgéséből születik az a színpadi varázslat, ami oly sokaknál betalált az elmúlt évek több száz koncertje során. Hosszú utat jártunk be és ez az út egyben a hangtechnikai fejlődésünk útja is.
Az alapvető dilemma a következő: a hip-hop egy szövegcentrikus műfaj, tehát az elrappelt szövegek érthetősége az egyik legfontosabb szempont a közönségünk számára, viszont az élő hangszerek használata ’hangossá’ teszi a színpadot, és ez a két tényező gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a gerjedést, a búgást. Eleve komoly feladat az egyes hangszerek tiszta, dinamikus megszólaltatása, hát még ha egyszerre szól minden, és még a 2 MC-t és az énekest is hallani, mi több: érteni szeretnénk! Szerencsénkre idejekorán csatlakozott hozzánk egy kiváló technikai csapat, Krokavecz ’Kroka’ Tamás vezetésével, akik koncertről-koncertre mindig újabb és újabb megoldásokkal kísérleteztek, az ideális felállást keresve. A folyamatos állítgatásoknak hála idővel sikerült fejlődést elérnünk, de Kroka világossá tette: hosszú távú megoldást csak a monitorok kiiktatása, a színpad ’elcsendesítése’ hozhat. Enélkül a mikrofonok a legoptimálisabb beállítás mellett is fel fogják venni az alapok és a monitorok hangját, ez visszakerül a mixbe, és jön a jólismert feedback. Ha pedig állandóan a gerjedésre kell ügyelni, nem lehet kimaxolni az egyes hangszerek jelszintjét, nem lesz dögös a hangzás. További nehezítő tényező a zenekar két vezéregyéniségének eltérő orgánuma és szövegelési stílusa: Wolfie hangosabb, jobban ’elkapható’ hangszinten adja elő rapjeit, Máté szélesebb spektrumon mozog, van, hogy szinte suttog, máskor ’darál’, énekel, néha üvölt, szóval hangmérnök legyen a talpán, aki ebből valami használhatót ki tud hozni!
A megoldást mindkét problémánkra a Sennheiser jelentette: Kroka javaslatára kipróbáltuk a Sennheiser ew 500-945 G3 mikrofoncsalád két tagját, és azonnal érezhető volt a különbség. Élesben először az idei Fishing on Orfű Fesztivál nagyszínpadán vetettük be az új eszközöket, és várakozásokon felül teljesítettek, a szokásos fanyalgó ’jó volt a koncert de nem értettem a szövegeket’ helyett mindenki elégedetten nyilatkozott a buliról. Innen már csak egy logikus lépés következhetett: a márka hazai forgalmazójának támogatásával a felszerelkeztünk a Sennheiser ew-300-IEM G3 fülmonitor rendszerrel, ami egyrészt megoldotta az említett problémákat, másrészt lehetővé teszi a zenészek szabad színpadi mozgását, azaz túlzás nélkül zseniális! Managerként hihetetlen jó érzés megélni, hogy sok-sok év után végre tényleg a maximumot tudja kihozni magából ez a banda, és immár méltó körülmények között tudunk színpadra állni a legnagyobb vagy épp a legkisebb rendezvényeken is!”