Az Agorà technikai stábja teljesen új szintre emelte az aréna-hangosítást a világ legnagyobb élőzenei tévéműsorában
A 2026-os Eurovízión a Sennheiser volt a házigazda ORF tévétársaság hivatalos audió-partnere. A gyártó az eddigi legnagyobb szabású Spectera konfigurációját vetette be a bécsi Stadthalléban, a még piacra dobás előtt álló Spectera kézimikrofonok legelső mintadarabjait is élesben tesztelve. A vezeték nélküli mikrofonok, a fülmonitorok és a vezérlőjelek kiszolgálására mindössze négy aktív bázisállomás futtatott nagyjából 150 élő sávot. Az Agorà technikai stábja olyan hangzást hozott létre, amit a szakmában máris minden idők legjobb eurovíziós élő hangjaként emlegetnek. A Sennheiser technikai mérnökcsapata – Jonas Næsby és Volker Schmitt vezetésével – végig ott volt a helyszínen, hogy segítsen a szélessávú rendszer kezelésében és az újfajta munkafolyamatok gördülékeny futtatásában.
Az ORF az Eurovízió és a hatalmas rajongótábor kedvéért igazi látványossággá varázsolta a bécsi Stadthallét – sőt, valójában az egész várost. A helyszínen elképesztő volt a hangulat, az izgalomtól szinte vibrált a levegő – és a technikai stáb tagjai is pont ugyanezt érezték. Volker Schmitt szavaival: „Egyre jobban nőtt a feszültség, hiszen már előre lehetett tudni, hogy a 70. Eurovíziós Dalfesztivál technikai szempontból az eddigi egyik legkomolyabb és legösszetettebb produkció lesz. Az Eurovízió nemcsak az élő tévéműsor varázsáról és a kreativitásról szól: hatalmas mérete és komplexitása miatt a szakma mindig is tökéletes alkalmat látott benne arra, hogy elhozza – és gyakran itt mutassa be – a legfrissebb és legütősebb fejlesztéseit. És ez alatt nemcsak magunkra gondolok, hogy elhoztuk a Specterát Bécsbe, hanem a videósokra, a világosítókra, a lézeresekre és mindenki másra is.”
Valerio Motta, az Agorà eurovíziós projektvezetője így nyilatkozott: „Az Eurovízió egy elképesztően pörgős, dinamikus és rendkívül magas igényeket támasztó produkció. Amíg minden működik, addig szent a béke – a Sennheiser jelenléte egy ilyen kényes projektben pedig a teljes audió-csapatnak biztonságérzetet és magabiztosságot adott. Mindannyian pontosan tudtuk, hogy ha bármilyen probléma adódna – ami szerencsére nem történt meg –, a gyártó támogatása azonnal rendelkezésünkre állna, hogy a lehető leggyorsabban és legjobban oldhassuk meg azokat.”
„Szerintem több dolog szerencsés találkozásának köszönhető ez az eredmény: a PA-rendszerből érkező kiváló hangzásnak, a tökéletes jelfolyam-kezelésnek és a művészek fülmonitoraiban hallható kimagasló hangminőségnek” – tette hozzá Motta. „Az, hogy egyetlen előadó sem panaszkodott, a legjobb visszaigazolása annak a hangzásélménynek, amelyben a rendezvény egésze során részük volt. A Specterát egy ilyen komoly kihívást jelentő produkciós környezetben használni és egy ekkora projektbe beépíteni nemcsak technikai szempontból volt izgalmas, hanem a rugalmas működés és a jelfolyamok kezelése miatt is. Egy olyan pörgős produkcióban, ahol minden a megbízhatóságon és a sebességen múlik, hatalmas segítséget jelentenek az olyan eszközök, amelyek leegyszerűsítik a bonyolult dolgokat.”
A központi hangvezérlő helyiség
A színfalak mögött a technikai stáb, a fellépők és a tévések hetek óta fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy a látványos produkciók minden apró részletét tökéletesre csiszolják. A Stadthalle központi hangvezérlője, Gerhard Jansa vezető hangmérnök irányításával, a mikrofonok és a fülmonitorok hangját, a művészek hanganyagának előkészítését, valamint a közvetítőkocsikhoz történő hangtovábbítást kezelte. A maximális biztonság és a hibamentes működés alapfeltétel volt az egész rendezvényen; a hangvezérlőben például két egymástól függetlenül működő keverőpult üzemelt, külön-külön kezelővel.
Ugyanez a maximális biztonságra való törekvés jellemezte a hat darab Spectera bázisállomást is. Miközben négy a saját RF-csatornáján a hang- és vezérlési adatokat kezelte, addig egy ötödik bázisállomásnak csak az volt a dolga, hogy a nap 24 órájában a frekvenciákat pásztázza. Ráadásul ez utóbbi tartalékként is funkcionálhatott, mivel már eleve rá volt kötve az összes antennára. A hatodik bázisállomás pedig ténylegesen tartalék egységként szolgált.
„Az ORF kérése nagyon egyszerű és rövid volt: „Az aréna teljes egészében stabil térerőre van szükség” – emlékezett vissza Schmitt. „Bázisállomásonként két Spectera DAD antennával indultunk – egyet a színpad jobb szélére, egyet pedig a fellépők várójának bal oldalára helyezve. Ez a konfiguráció a teljes arénát tökéletesen lefedte adó- és vevőjellel. Hogy teljesen biztosra menjünk, bázisállomásonként további két antennával egészítettük ki a rendszert. Ráadásul egy kifejezetten az eseményre készített firmware-verziónak köszönhetően már néhány olyan új funkcióba is betekintést nyerhettünk, melyeknek a helyszínen nagy hasznát vettük – ilyen volt például a level recorder (jelszintmérő) funkció.” A hangvezérlő helyiségben kialakított RF-vezérlőközpont a Spectera WebUI és a Sonoros alkalmazás segítségével folyamatosan teljes áttekintést nyújtott a Spectera vezeték nélküli mikrofonok és fülmonitorok aktuális állapotáról.
Jonas Næsby szavai a kábelezési munka egyszerűsödésére vonatkozóan: „A hangvezérlőtől a FOH-ig egy optikai kábelt húztunk ki, aztán egyszerű IT-s médiakonverterekkel alakítottuk vissza a jelet a normál rézkábelekre. Ez azt jelentette, hogy a távoli antennákból ki tudtuk hozni a maximumot, és nem kellett beérnünk azzal a félmegoldással, amit a hagyományos vezeték nélküli rendszereknél használt RF-over-fibre (optikai RF-jelátviteli) technológia jelent.”
A színpad mögé is szereltek fel Spectera DAD antennákat, így akkor is hibátlan volt a vétel, amikor az előadók a videófal mögül sétáltak be a színpadra.
Eurovíziós pörgés és kreatív vezeték nélküli megoldások
Az Eurovízión a dalok mindössze hárompercesek, és ahogy a rengeteg színpadi munkás is gőzerővel pakolt a háttérben a kamerák látószögén kívül, úgy a hangtechnikus csapatnak is mindössze 42 másodperc alatt kellett átállnia a következő fellépőre. Mivel fellépésenként legfeljebb hat ember állhatott a színpadon, a csapat a rotációt hat darab Spectera kézimikrofonnal, valamint hat darab kizárólag fülmonitorként működő, és hat darab, fejmikrofonnal és fülmonitorral felszerelt „all-in” Spectera zseb-adóvevővel biztosította.
Næsby szavaival: „Aki a szabadabb mozgást és a fejmikrofont választotta, annál a kétirányú Spectera zseb-adóvevőt vetettük be egy kardioid Headmic 4 fejmikrofonnal. Ez a mikrofon nagyban hozzájárult a kiváló hangminőséghez, a hangfalak és a szélgépek által támasztott kihívást is nagyszerűen kezelve. Aki inkább a kézimikrofont választotta, annak a Spectera nyelet a hamarosan debütáló Neumann KK105A kapszulákkal szereltük. Ez egy szuperkardioid típus, ami sokkal kevésbé szedi össze a többi hangforrás és a terem zajait.”
A show méreteit jól mutatja, amit Næsby is kiemelt: „Nincs még egy olyan tévés produkció, ahol ennyire túl lenne biztosítva minden, mint az Eurovízión. Szinte a teljes rendszer mögött egy azonnal bevethető, teljes értékű biztonsági tartalékrendszer áll. Igazából két olyan dolog van csak, ahol nem lehet duplázni a rendszert: a fellépő és a kezében lévő mikrofon. Emiatt az egész hangosításban ez a legfontosabb láncszem. A Spectera SKM kézimikrofon hamar bebizonyította, hogy tökéletes megoldásként szolgál. A szélessávú átvitel egyedülálló RF-stabilitása és a többantennás technológia azonnal megnyugtatta a stábot, hogy az ORF remek döntést hozott, amikor ezeket a gyártás előtti mintadarabokat egy ilyen kaliberű show-műsorban is bevállalta.”
A Stadthalle-beli munka sűrűjében a hangtechnikusi stáb még jótékonykodásra is szakított időt: a pakolástól a döntő végéig a bécsi St. Anna Gyermekkórház számára gyűjtöttek adományt, melyet a Sennheiser a végén megduplázott. Az ORF és az EBU 16 fiatal beteget egy különleges backstage-látogatásra is meghívott, melyre szüleik is elkísérhették őket. A vendégek Victoria idegenvezetésével személyesen is találkozhattak az osztrák fellépővel, Cosmóval, valamint a ciprusi indulóval, Antigonival, útközben a többi sztártól is egy csomó autogramot és szelfit begyűjtve.
Milyen előnyökkel jár a szélessávú jelátvitel?
„A Spectera mindenki számára megkönnyítette a munkát” – folytatta Schmitt. „Az előadók is imádták a fantasztikusan tiszta, 3D-s fülmonitor-hangzást, meg azt is, hogy a headsetnél is csak egyetlen zsebadót kellett a ruházatukban elrejteni. Az öltöztetők is boldogok voltak, hogy csupán egyetlen zsebadónak kellett helyet találniuk, és persze a háttércsapat is, akiknek a Spectera folyamatosan szállította a legfontosabb működési adatokat.”
„A próbákon volt egy kis gubanc, amikor az egyik fellépő leszólt a színpadról, hogy nem hallja magát” – mesélte Schmitt. „Régebben ilyenkor rohanni kellett a hangvezérlőből fel a színpadra, hogy megnézzük, mi baja van a cuccnak. Most viszont rögtön láttuk a Spectera szoftverben, hogy hol a hiba, így csak szólnunk kellett a színpadi koordinátornak, hogy csatlakoztassa az előadó fülmonitorát, és már működött is minden. Senki sem pánikolt, mindenki teljesen nyugodt volt, ami rendkívül jó alaphangulatot teremtett a stáb és a fellépők számára egyaránt.”
Schmitt egy problémásabb esetet is megemlített: az egyik fellépő háromszor öltözött át a műsorszám alatt – egy olyan pörgős közegben, ahol a legkisebb kavarodás is azonnal galibát okozhat. „Régebben semmilyen visszajelzésünk nem volt az eszközről, hogy miként boldogul az új öltözékkel – ami ráadásul tele volt fémdíszítésekkel, így vezeték nélküli szakemberként majd meghűlt bennünk a vér. A Spectera segítségével azonban rögtön látni lehetett, ha gyengült az RF-jel, és még azelőtt közbe lehetett lépni, hogy az előadók egyáltalán észlelték volna, hogy valami gáz van.”
„A Spectera végül a hangmérnökök, a produkciós stáb és a delegációk elismerését is kivívta: a kristálytiszta hangzás, a hibátlan vezeték nélküli működés és a sziklaszilárd RF-stabilitás abszolút bizonyított a világ egyik legnagyobb és legpörgősebb élő zenei show-jában” – zárta a gondolatot Schmitt.
A Spectera eddigi sikertörténetének a csúcsa
Jan Watermann és Sebastian Georgi, a Sennheiser WMAS fejlesztői is izgatottan várták, hogy végre az Eurovízión láthassák a Specterát működés közben. „Ez egy igazán egyedülálló esemény, és hatalmas öröm volt látni, hogy a rendszer itt debütált először élesben” – mondta Georgi.
„Tulajdonképpen a 2014-es koppenhágai Eurovízión indult az egész, amikor a térerő-ingadozások miatt kénytelen voltam szoftveres frissítéseket írni a Digital 9000-hez” – emlékezett vissza Watermann. „Egy régi hajógyárat választottak ki az Eurovízió helyszínéül: egy 160×160 méteres monstrumot, ahol minden fémből készült. Egy ilyen környezetben semmilyen vezeték nélküli technológia sem működött volna. Semmilyen kézi adóvevő, rendőrségi rádió, de még a hatóságok saját rádióhálózatai sem. A Digital 9000-et végül úgy sikerült működésre bírnunk, hogy speciális szűrőket használtunk, és patikamérlegen számoltuk ki az antennák helyét.”
„Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy az Eurovízión született meg a Spectera, mert pont ott és akkor határoztuk el, hogy egy teljesen új megközelítésből fogunk foglalkozni a térerő-ingadozási problémákkal. Ugyan a hagyományos vezeték nélküli rendszereknél több antenna is felállítható, ez azonban nem oldja meg az alapvető problémát: a jelkieséseket és a fáziskioltásokat. Ezeket a problémákat már a gyökerüknél meg akartuk szüntetni.”
Georgi még hozzátette: „Igy vágtunk bele a profi hangtechnikára szabott szélessávú technológia fejlesztésébe. Az egész egy olyan 8 MHz-es szélessávú csatornával indult, amely nem hajlamos az ilyen jellegű jelgyengülésekre és kiesésekre. Mivel a sávszélességet nem szabad csak úgy elpazarolni, a mikrofonokat másképp kellett multiplexelni. Ez hozta magával az idősávok ötletét, és innen már nem volt megállás.”
Watermann és Georgi 2016 januárjában konkrétan ugyanoda, a korábbi koppenhágai helyszínre utaztak vissza a WMAS tesztrendszerrel. „Csupán egyetlen egy antennát raktunk ki, és voilá, az egész csarnokban volt térerő! Akkor láttam Jonas Næsbyt életemben először a könnyeivel küszködni” – mosolygott Georgi. „Ez a hajógyár olyan, mint egy Faraday-kalitka, nekünk mégis egyből tökéletes térerőnk lett.”
Nincs több jelkiesés és fáziskioltás
Watermann egy másik olyan fontos dologra is rávilágított, ami felett gyakran elsiklanak: „A másik gond, amit kipipáltunk, a digitális rendszerek fázisproblémái és órajel-szinkronizálása. Vagyis az, hogy több jel találkozásakor a fázisok kiolthatják egymást” – mondta Watermann. „A szabványos digitális mikrofonok belső órajellel rendelkeznek, és egyszerűen csak elindítják a jelátvitelt. Hiába ugyanaz a mikrofonok mintavételi gyakorisága, nincsenek teljesen szinkronban egymással. Ahhoz, hogy egyszerre lehessen kiküldeni a jeleiket, külön-külön át kellene alakítani mindet. Nem szólhatok oda a mikrofonnak, hogy diktáljon egy kicsit gyorsabb vagy lassabb tempót; az eszköz egyszerűen csak továbbítja a jelet, amit a beérkezés pillanatában, azonmód kell feldolgozni.”
„Tipikus példa a fázisproblémákra, amikor egy tévés vagy rádiós műsorvezető fejmikrofont visel, miközben egy kézimikrofont is odatart a vendég elé az interjú során. Interjú közben a műsorvezető sokszor elfelejti, hogy már van rajta mikrofon, és a kézibe is beleszól. A hangmérnök a fejmikrofonból és a kéziből is megkapja a műsorvezető hangját. Ez a két jel a keverőpulton kioltja egymást a frekvenciagörbén. A hangzás hirtelen furcsán fáziseltolttá, ha úgy tetszik, teljesen elhangolttá válik. A hangmérnök ilyenkor persze azonnal kapcsol, és lehúzza az egyik mikrofonfédert, de a fáziskioltás néhány másodpercre így is hallható marad.”
Georgi hozzátette: „A Specteránál a TDMA technológia miatt egyébként is kötelező volt a szinkronizáció, szóval most már a mikrofonok belső órajelét is össze tudjuk hangolni. Ezzel a hangmérnöknek megszűnnek a fázisproblémái, és simán keverheti egyszerre az összes mikrofont. Ez nem csak szöveg; összeraktuk a demórendszert, élesítettünk öt mikrofont, és a tesztelők egyből kifakadtak: „Hű, teljesen eltűnt a fáziskioltás!”
„A Spectera fejlesztése ezzel a lépéssel vált teljessé” – vonták le a következtetést a fejlesztők. „A sztori úgy indult, hogy meg akartuk oldani az Eurovízión tapasztalható térerő-ingadozásokat. A 2026-os dalversenyre meg is érkezett a Spectera: egy csapásra pontot téve a problémák végére, észszerűsítve a munkafolyamatokat, valamint kivételes hangzást biztosítva a művészek és a közönség számára egyaránt.”
Næsby arra is nagyon büszke volt, hogy az Eurovízión megint egy vadiúj Sennheiser technológia debütálhatott: „A Sennheiser tette vezeték nélkülivé ezt a show-t még a 80-as években, aztán 2013-ban a Digital 9000 bevezetésével digitalizálta, most pedig a legújabb Sennheiser WMAS technológiát vetettük be a Specterával.”
A 2026-os Eurovízión használt Sennheiser eszközök
- 4 db aktív Spectera bázisállomás, egyenként egy-egy RF csatornával
- 1 db Spectera bázisállomás a szkenneléshez
- 46 db Neumann KK 105 A szuperkardioid kapszulával szerelt Spectera SKM kézi mikrofon
- 101 db Spectera SEK kétirányú zseb-adóvevő
- Headmic 4 kardioid fejmikrofonok
- IE 100 PRO fülmonitorok és EK 2000 fülmonitor zsebvevők a zenekar és a táncosok számára (a nyitóképekhez és a betétszámokhoz)
