Augusztusban és szeptemberben játszotta a Zummerbühne Groningen a „Gronieken” musicalt, a helyszín pedig egy homokkal borított meerstadi külterület volt. A nem mindennapi szabadtéri helyszín alaposan feladta a leckét a csapatnak és a technikának is. A vezeték nélküli hangosításhoz a Sennheiser Spectera rendszerét használták: két bázisállomással, 49 SEK zseb-adóvevővel és nyolc DAD antennával dolgoztak.
Spectera premier a Groningeni Nyári Színházi Fesztiválon
„Természetesen nagyon örültem, amikor hallottam, hogy a 2025-ös Zummerbühne előadásain már a legújabb Sennheiser Spectera rendszerekkel fogunk dolgozni. Nagy megtiszteltetés, hogy a legmodernebb hangtechnikát használhatjuk” – mondta Kasper van der Spoel, aki már harmadik éve felel a színházi produkciók rádiós eszközeiért. „Persze hallottam már korábban is a Specteráról. „A szakmában már jó ideje rebesgették, hogy érkezik ez a WMAS-technológia.” Aztán hamar kiderült, hogy nem minden volt igaz azokból a pletykákból, amiket a kollégák akkoriban beszéltek.”
Június végén megérkeztek a Spectera rendszerek az AddLive-hoz, ahhoz a bérbeadó céghez, amelyik a színház teljes technikai felszerelését adta. Van der Spoel rögtön lecsapott a lehetőségre: „Hazavittem az egységeket, és egy egész héten keresztül teszteltem őket, hogy lássam, mit bírnak. Arra is lehetőségem nyílt, hogy az s-hertogenboschi Opera op de Parade-en dolgozzam, ahol Marty Brugmans műszaki producer és az Unlimited Sound & Vision stábja nem kevesebb, mint három Spectera bázisállomást és 90 SEK zseb-adóvevőt használt – ez volt eddig a rendszer valószínűleg legkiterjedtebb éles tesztje.”
Mivel kontroll-ládák is voltak a színpadon, a Zummerbühne stábja a 49 SEK zseb-adóvevőt főként mikrofonjel-továbbításra használta. A mikrofont és a fülmonitort egyszerre kezelő kétirányú kapcsolatot a karmesternél, illetve három fúvósnál (harsonás, szaxofonos, basszusklarinétos) használták, akiknek mozogniuk kellett a színpadon.
SEK zseb-adóvevők: a tartóssági teszt sikeres teljesítése
A Groningen szélén, Meerstadban felállított szabadtéri színpadon a „Gronieken” stábjának nemcsak a széllel és az esővel kellett megküzdenie, hanem a mindent elárasztó homokkal is. „Csinálhattunk bármit, a homok mindenhova beférkőzött” – mesélte Van der Spoel kicsit lemondóan. „Persze próbáltuk védeni a technikát, ahogy csak tudtuk: például apró műanyag dugókkal zártuk le a SEK zseb-adóvevők fülhallgató-aljzatát, hogy ne menjen bele a finom homok.”
A szereplők jelmezük alatt, kis tartókban hordták a zseb-adóvevőket, de „így is előfordult, hogy egy-egy egység a homokban landolt” – emlékezett vissza van der Spoel. „Főleg Matija Franješnek volt nehéz dolga, aki Cerberust, az alvilág őrét, Hádész kopóját alakította. Rengeteget hempergett a homokban, így szinte lehetetlen volt megúszni, hogy ne kerüljön homok az eszközbe – és ugyanez volt a helyzet a táncosoknál meg az akrobatáknál is. De még ezek az extrém nehéz körülmények sem tudtak kifogni az eszközökön, azok minden gond nélkül működtek tovább.”
Még a konténerbe zárt bázisállomások sem úszták meg a homokot: „Hiába volt ott valamivel tisztább a levegő, a homok így is beférkőzött a konténerek minden zeg-zugába. Emiatt rendszeresen tisztogatnom kellett a Spectera bázisállomások szellőzőnyílásait” – mesélte van der Spoel. „Az évad végén aztán óvatosan szétszedtem mindkét egységet, hogy kipucoljam belőlük a maradék homokot.”
Ahogy az az ilyen jellegű produkcióknál bevett gyakorlat, az eszközöket az előadások között sem kapcsolták ki, megelőzendő az újraindításkor fellépő esetleges üzemzavarokat, különösen a belső páralecsapódás okozta kockázatok miatt. Az évad végén van der Spoel mérlege egyértelmű volt: „A homokos terepen látottak után bátran kijelenthetem, hogy a Spectera SEK zseb-adóvevők a legdurvább terepen is simán megállják a helyüket. A szereplők is csak dicsérni tudták azokat. Amikor a szereplők bekapcsolt zsebadókkal mentek ki a messzebb lévő büfébe, a vétel a hatótávolságot elhagyva egyszerűen és tisztán szakadt meg, mindenféle zavaró zaj vagy sercegés nélkül. Ugyanígy az akkukat is mindenféle zaj vagy pukkanás nélkül tudtuk cserélni a rendszer működése közben.”
(© Reyer Boxem)
Intelligens szabályzás
Van der Spoel rengeteget használta a Spectera WebUI felületet, amivel távolról, kényelmesen be tudta állítani a SEK zseb-adóvevőket. „A fejmikrofonok érzékenységét a keverőpultnál ülő kollégákkal közösen lőttük be” – mondta. „Az összes egységet ugyanarra a szintre állítottuk, nem számított, hogy ki milyen hangosan beszél vagy énekel. A mozgó zenészeknél a fülmonitorok hangerejét egy -40 és +3 decibel közötti tartományban korlátoztam le. Az is nagy segítség volt, hogy a szoftver azonnal jelzett, ha valamelyik csatlakozó kezdett kicsúszni a helyéről. Eleinte furcsa volt, hogy a SEK zseb-adóvevőn lévő tekerőgombnak nincs fix eleje meg vége, hanem körbe-körbe forgatható. De végül egyáltalán nem volt belőle gondom, simán meg lehetett szokni.”
Fel a magasba: DAD antennák a fénytornyokon
Van der Spoel mindkét fénytoronyra négy-négy DAD antennát szerelt fel, eltérő magasságokba és pontokra. Az antennákat maximum 50 méteres Cat 5e kábelekkel csatlakoztatták a Spectera bázisállomásokhoz. „A Cat-kábeleken alapuló jelküldés abszolút tökéletes, semmi gond nem volt vele” – mondta van der Spoel. „Úgy kötöttem be az antennákat a színpad két oldalán, hogy mindegyik egy-egy 8 MHz-es sávot szolgáljon ki a bázisállomásokon.”
4 × 8 MHz a Zummerbühne produkcióhoz
A Spectera rendszer négy darab 8 MHz-es sávot használt, 522, 554, 602 és 690 MHz-es középfrekvenciákkal. „A Spectera annyi opciót ad az UHF-sávban, hogy Hollandiában rendkívül hatékonyan tudok vele dolgozni” – mondta van der Spoel. „Ha egyszer lefuttattuk a frekvenciakeresést, utána már simán be lehet osztani az 8 MHz-es sávokat a spektrumban. Nagy előny, hogy a rendszernél nem kell mereven ragaszkodni a meglévő tévécsatornák kiosztásához. És ami leginkább tetszik, hogy a Specteránál a csatornákat szorosan egymás mellé tehetjük, és mégsem zavarják be egymást, nincs semmi gerjedés vagy zaj.”
Nagyobb hatékonyság: gyorsabb start a Specterával
Van der Spoel megfigyelése szerint a Spectera használatával lényegesen gyorsabban volt üzembehelyezhető a vezeték nélküli eszközpark, mint a korábbi években, amikor még egy másik gyártó termékeivel dolgoztak. „Miután az alapbeállítások megvannak, a Spectera a többit már automatikusan elvégzi, és a bázisállomáshoz tartozó SEK zseb-adóvevőket is szinkronizálja.” Így sokkal kényelmesebb a munka. Nagyjából harmadannyi idő alatt végeztem a beállításokkal, mint korábban. Nagyon praktikus, hogy nem kell többé a zsebeszközök matricázásával bajlódni, mert a szereplő neve végig ott van az e-ink kijelzőn – még akkor is látszik, ha kivesszük belőle az akksit.”
Van der Spoel nagyon elégedett volt a zseb-adóvevőket tápláló BA 70-es lítium-ion akkukkal is: „A BA 70-esek elegendő kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy gond nélkül kiszolgáljanak egy teljes előadást. Már este 6-kor elkezdtem kiosztani az eszközöket, a show pedig csak 11 felé fejeződött be. Még úgy is maradt bennük 15-20 százaléknyi szufla, hogy közben a kétirányú kapcsolatot is használtuk.”
Csúcsminőségű hangzás és egy elégedett mosoly…
Arra a kérdésre, hogy miként hasonlítaná össze az analóg vezeték nélküli IEM-rendszerekkel, van der Spoel egyértelmű választ adott: „Abszolút nem összehasonlítható! Ég és föld a különbség a hagyományos analóg vezeték nélküli technológia és a Sennheiser Spectera rendszere között. Nincs többé alapzaj, a hangzás teljesen tiszta és nyitott – még a pultnál is hallom a különbséget, amikor a Sennheiser HD 25-ös fülesemmel ellenőrzöm a hangot. Rendkívül elégedett vagyok a hangzással, és ezzel a zenészek is így vannak. Amikor Jannes Noorman hangtervezőnk először hallotta a Spectera által közvetített hangot a helyszínen, azonnal lenyűgözte. Évek óta dolgozom együtt Jannesszel, de ritkán láttam még ennyire elégedettnek, mint amikor először fülelt bele a rendszerbe.”
A hangátvitelhez van der Spoel a „Live” (élő) üzemmódot állította be mind a mikrofonoknál, mind a fülmonitoroknál. Ez a üzemmód a Sennheiser saját SeDAC kodekjét használja, aminek a késleltetése csupán 1,6 milliszekundum. „49 darab SEK zseb-adóvevővel dolgozom, és mindenki ugyanazt a kiváló hangminőséget kapja” – magyarázta van der Spoel. „Az is sokat dob a hangzáson, hogy a teljes jelút digitális: a legelső A/D átalakítástól kezdve egészen az erősítők digitális bemenetéig sehol sincsenek analóg közbenső lépések. Az egész rendszer 24 bites felbontással és 96 kHz-es mintavételezéssel működik. A két Spectera bázisállomás MADI-kapcsolaton keresztül csatlakozik a digitális keverőpult színpadi I/O rackjéhez.”
A Spectera groningeni debütálásakor Kasper van der Spoel munkáját a Sennheiser részéről Vincent Tilgenkamp RF-szakértő és Ivo Dousi üzletfejlesztési menedzser segítette. Tilgenkamp javaslatára két A 1031-U passzív körsugárzó antennát is bevetettek, mert a zenészek időnként fémkonténerekben játszottak, ami leárnyékolta a rádiójeleket. A megoldás az volt, hogy a konténer külsejére és belsejére is feltettek egy-egy Sennheiser A 1031-U antennát, melyeket azután egy rövid koax kábellel kötöttek össze egymással. „Csakis egy igazi profinak juthat eszébe egy ilyen passzív átjátszó megoldás” – tette hozzá elismeréssel van der Spoel. „Az ember mindig tanul valami újat…”
„Ez meg mégis mi a fene?”
A „Gronieken” legtöbb előadásán Jannes Noorman ült a keverőpultnál, de emellett a hangzásvilág kialakítását is ő végezte kollégájával, Peter Zwarttal együtt. A profi stáb az elejétől a végéig elsőosztályú technikát rakott össze a produkcióhoz: a Sennheiser Spectera rendszertől kezdve egészen a csúcskategóriás hangfalakig minden a helyszínhez volt igazítva.
„A „Gronieken” előtt még nem volt szerencsém élesben kipróbálni az új Sennheiser Specterát, úgyhogy az első helyszíni próbán tátva maradt a szám – de a lehető legjobb értelemben: a hangzás egyszerűen lenyűgöző!” – mondta Noorman. „A főszereplőnk, Marcel Hensema a próba alatt csak nézett rám nagy szemekkel, és elhűlve kérdezte: „Ez meg mégis mi a fene?”. Rögtön utána ki is faggatott az új Sennheiser cuccról, mert annyira megtetszett neki, hogy saját szóló fellépéseihez is tervez beszerezni egyet.”
Majd Noorman még zozzátette: „Ez a szuper első benyomás a későbbi próbák és élő előadások alkalmával még tovább erősödött. Sokkal kevesebbet kellett tekergetnem a pulton a csatornák hangszínét, mint más vezeték nélküli cuccoknál; szinte magától jól szólt minden. Csak ismételni tudom magam: a Spectera elképesztően jól szól – főleg a keverőpultunk digitális jelfeldolgozásával és a PA-rendszerünk optimális beállításával kombinálva. Úgy tűnik, a Spectera zseb-adóvevők bírják a strapát: minden gond nélkül túlélték a homokos terep elképesztően mostoha körülményeit. Persze belehallgattam a fülmonitorokba is, és amit a mikrofonoknál tapasztaltam, az itt is abszolút megállta a helyét: ugyanolyan jól szólt minden.”
(© Reyer Boxem)
„A Spectera hangzása mindannyiunkban mély és tartós benyomást keltett.”
Az évad végén van der Spoel így foglalta össze a tapasztalatait: „Annak ellenére, hogy egy vadonatúj rendszerről van szó, minden simán ment. Biztos vagyok benne, hogy a későbbi szoftverfrissítésekkel még több izgalmas funkciót és finomítást kapunk majd. A Sennheiser Spectera rendszer hangminősége kifogástalan, és messze felülmúlja mindazon termékeket, amelyeket az elmúlt években a Zummerbühne produkcióihoz használtunk. A Spectera hangzása mindannyiunkban mély és tartós benyomást keltett.”
