„A fiúk mindegyike szól a monitor ládákból és az oldalsugárzókból – old school stílusban, mindent „csutkára” tekertve,” mondta George Squiers, monitor hangmérnök. „Komoly hangerő van odafenn.” A sokat vitatott frontember, Fred Durst, MMD 935-1 kardioid kapszulával szerelt Sennheiser SKM 2000 vezeték nélküli mikrofonba énekel és rappel. A 935-ös, legendájához hűen, sikeresen szárnyalja túl a Limp Bizkit gyakran vastag hangzását, hogy Durst hangját az előtérbe helyezze. „Monitor hangmérnökként háromféle elvárásom van egy énekmikrofonnal szemben,” mondta Squiers. „Fontos, hogy hangosan, tisztán, és stabilan tudjam megszólaltatni. Már a legelső használat során nyilvánvaló volt számomra, hogy a 935-ös minimális EQ használatával képes teljesíteni mindhárom kritériumot. Nem merültek fel problémák akkor sem, és azóta sem.” Squiers ugyanazon minőségről számolt be a háttérvokálhoz használt két Sennheiser e 945 szuper-kardioid vezetékes mikrofon esetében is.
John Otto dobfelszerelése leginkább a terjedelmes szóval jellemezhető, dupla lábdobbal, két pergővel, két hi-hat cintányérral, és az egész kiegyensúlyozásához szükséges számú tammal. Squiers és az FOH hangmérnök, Bryan Worthen egyetértettek abban, hogy egy ugyanolyan széles spektrumú Sennheiser evolution mikrofon kollekciót kell használni a dobok hangjának vételéhez: egy-egy e 901 és 902 páros közvetíti az egyes lábdobok hangját; a pergőket e 905 veszi felülről, míg e 614 alulról; csíptetős e 904 közvetíti a tamokat; valamint további e 614 mikrofonok közvetítik a hi-hat, ride és crash cintányérok hangját.
„Ezekkel a mikrofonokkal egyáltalán nem kell erőlködnöm,” mondta lelkesen Squiers. „Minden egyes ütést vesznek. A színpadon használt többi mikrofonhoz hasonlóan, stabilan állják a félelmetes hangnyomásszintet. Igazán nagyszerű, hogy a dinamikus e 904-eket használjuk a tamokon, mivel eddig sokat bajlódtam egyéb gyártók kondenzátor mikrofonjaival, melyek mindig pattogó, sípoló hangot adtak. Az e 904 mikrofonok a tamok klasszikus hangját adják vissza, a többi mikrofonra jellemző, bosszantó technikai problémák nélkül. Ráadásul ezek a mikrofonok igen strapabírók. Fred és Wes mindegyike vehemens előadó. Nemigen törődnek vele, hogy a mikrofonok mekkora erővel ütődnek a földnek – véletlenül vagy szándékosság eredményeképpen –, csak csinálják tovább a dolgukat.”
Worthen a Foo Fighters zenekarral való együttműködés során egy egyedien torzított gitár mikrofon kombinációval dolgozott. A Sennheiser MD 421 II modellt a leginkább énekhez használt Sennheiser e 935 mikrofonnal társította. „Az MD 421 természetesen nagyszerű, és jól visszaadja a gitártest hangzását,” fűzte hozzá Squiers. „Az MD 421 erről híres. Az e 935 kiterjeszti a felső tartományt, és meglágyítja a hangzást. Az e 935 még a Limp Bizkit hihetetlen hangereje mellett is stabilan teljesít.” A tiszta riffekhez a csapat csak egy e 935 modellt használ.
„A Sennheiser Nemzetközi Kapcsolatok Csapata nagyon készséges volt,” mondta Squiers. „Lehetőséget adtak számunkra, hogy mindenféle mikrofont kipróbáljunk, és gondosan ügyeltek rá, hogy mindenünk meglegyen, amire szükségünk van. És semmi kétségem afelől, hogy gyorsan segítségünkre lennének, ha valamit javítani vagy cserélni kéne, bár a Sennheiser felszerelésünk szerencsére azóta hibátlanul működik, amióta megkaptuk.”
(Képaláírás)
A Limp Bizkit frontembere, Fred Durst, MMD 935-1 kapszulával szerelt Sennheiser SKM 2000 mikrofonba énekel és rappel.
