Az Audio & Vision online beszámolóját a Sennheiser HE 1 meghallgatásáról teljes terjedelmében bemutatjuk. Az eredeti szöveg az alábbi címen érhető el.
Kipróbáltuk a Sennheiser és egyúttal a világ ma kapható egyik legjobb, ill. legdrágább fejhallgatóját. Az Orpheusról nehéz meghallgatás nélkül elképzelni, hogy mire képes, meghallgatás után azonban alaposan beindította gondolatainkat, így született meg mai cikkünk.
Visszautasíthatatlan ajánlat
Az Orpheus (illetve becenevén HE 1) fejhallgató nem kiváló, hanem a legkiválóbb akar lenni, ezért számos határt átlép. Egyfelől nem beszélhetünk róla pusztán fülesként, hiszen szerves egységet alkot a meghajtásáért felelős elektronikával. Másfelől a Sennheiser úgymond pénz nem számít alapon közelítette meg a koncepciót, így termékük valamennyi porcikáját figyelembe véve szebb, egzotikusabb jelzőt is érdemelhetne a puszta high endnél. Mielőtt azonban nagyon felmagasztaljuk a(z egyébként több aspektusban is csillagászati) terméket, elmeséljük, miként nyílt alkalmunk meghallgatni.
Sennheiser HE 1
Az Audio Partner jóvoltából ellátogathattunk az Aria hotel egyik lakosztályára, ahol csendes, nyugodt körülmények között kerek 1 órát tölthettünk el a fejhallgató társaságában. A füles itt vendégeskedett 3 napon keresztül, hogy a szaksajtón kívül más személyek, pl. zenészek és potenciális érdeklődők is kipróbálhassák. Maga a hotel ideális helyszínnek bizonyult a demonstrációhoz, elvégre az Aria önmagában is tartogat vendégeinek különféle zenei élményeket.
Néhány érdekesség
Míg ketten közülünk a fejhallgató általi élménynek adták át magukat, addig feltehettünk néhány kérdést Selmeczi Imrének, a magyarországi disztribúció ügyvezetőjének, hogy többet is írjunk az Orpheusról pusztán annál, hogy iszonyatosan jól szól. Így derült ki többek között az is, hogy a szóban forgó terméket egyetlen személy szereli össze Németországban. Naponta egyetlen darabot készít, amely a jelenlegi helyzet alapján amint elhagyja a műhelyt, már halad is tovább leendő tulajdonosa felé; több hónapos várólista a HE 1 birtoklásának egyik feltétele.
Az Orpheust nem érdemes más fejhallgatós rendszerekhez hasonlítani egész egyszerűen azért, mert ilyen összképet máshol nem igazán kapunk. Utóbbi alatt nem csak a néhány mikron vastagságú, platinával bevont hangkeltő felület felbontására gondolunk. A carrarai márványból készült doboz vibrációelnyelő funkciót is betölt, a benne lévő digitális/analóg jelátalakító áramkör pedig nem egy vagy kettő, hanem nyolc darab ESS SABRE ES9018 chipből áll.
Ki- és bekapcsolás közben a technológia csendes diadalát nézhetjük végig, amint a gondosan megtervezett kezelőszervek és elektroncsövek szép lassan előmerészkednek rejtekükből. A mozgó alkatrészek ceremóniája egyébként nem csak a látványt szolgálja. Mire teljesen kitárul a fejhallgató bölcsője, kb. 20 másodperc telik el, éppen annyi, hogy az elektroncsövek felvegyék ideális hőmérsékletüket.
További érdekesség, hogy az Orpheus sztatikus membránjának töltéséért felelős, hideg A osztályú MOSFET erősítő nem a márványházban, hanem a hangszórókamra peremében található, ezzel meg tudták szűntetni a kábel induktív ellenállását és 200 %-kal hatékonyabb hajtást tudtak megvalósítani, mint bármely ma elérhető megoldás esetében.
A meghallgatás
Hallgattunk hozott anyagot, valamint a forgalmazó által rendelkezésre bocsátott, különféle műfajú, stílusú és minőségű (eltérő mikrofon technológiákat, köztük műfejes rögzítést is tartalmazó) CD-k közül is válogattunk. Kevés volt az az egy óra mind a négyünknek, ennek ellenére bármennyire is szeretnénk, írott szó formájában nem lehet érzékeltetni a Sennheiser HE 1 képességeit.
Szerkesztőségünkben is megtalálható a gyártó dinamikus hangszóróval ellátott HD 800 S modellje, és noha azt is kategóriája egyik legjobbjaként tartjuk számon, az Orpheus teljesen új távlatokat volt képes megnyitni és nyitva hagyni. Addig merülhettünk a zenébe, ameddig csak akartunk. Néhány pillanaton belül a tisztaság, a torzítatlanság és a virtuális hangszínpad fogalmak új értelmet nyertek, illetve a mi értékrendünk is alaposan felborult.
Hosszú órákra lett volna még szükség ahhoz, hogy kicsit jobban fel lehessen térképezni az eszköz kapacitását és mélységeit, ettől függetlenül egyikünk sem hiányolt semmit a zenéktől, műfajtól teljesen függetlenül. Talán közhelynek tűnik, de az Orpheus még az átlagos minőségű zenéket is meg tudta mutatni úgy, mintha először hallanánk azokat. A hallgatás szót inkább átcserélnénk idézőjelesen átélésre, ugyanis minden egyes mozzanat és effektus valódinak, kivehetőnek, megfoghatónak tűnt, még igazibbnak, mint a minket körülvevő hotelszoba és mi magunk. Utóbbi leírva valahol talán kísértetiesnek is tűnhet, mégis így érzékeltük. A gitárpendülések levegősen, tisztán, spontán módon szólaltak meg határtalannak tűnő dinamikával.
A lábdob, a basszus, minden dobbanás és morajlás természetesen, mégis erőteljesen, könnyedén, ugyanakkor határozottan jött létre. Az énekhang csírát hajtott koponyánk közepén és minél tovább figyeltünk, annál kevésbé akartuk, hogy a dalnak vége legyen. Valószínűleg a meglévő és leendő Orpheus tulajdonosok sem lesznek képesek mást tenni a termék használata közben, mint önkívületi állapotban ülve, állva vagy táncolva átadni magukat a hangok virtuális kavalkádjának. Lehetne még boncolgatni a hangspektrum részeit, de mindez értelmét veszti mindenki számára, aki egyszer kipróbálja az eszközt. Noha forráseszköznek CD-játszót és tabletet használtunk, egyetlen szám sem tűnt digitálisnak vagy mesterkéltnek, még a jó öreg 16 bites korongok sem.
Végszó
Orpheus a görög mitológia legendás dalnoka volt, találó a Sennheiser névválasztása olyan szempontból, hogy mindannyiunk számára okozott egyfajta instant élvezetet a meghallgatás. Az első pillanattól kezdve ott lappangott bennünk az elismerő öröm, amikor az ember egyszerűen csak élvezi, amit kap és megelégszik azzal, ami van. Épp úgy, mint egy hibátlan sajttorta (vagy ha valaki nem szereti, annak tessék a kedvenc süteményét ideképzelni), egy fantasztikus autó vagy egy katartikus, lélekre ható mozi zárójelenete. Mindenkinek más jelenti a tökéletest, de ha az Orpheus hangját vesszük számításba, szerintünk nem lehet kifogásolni, csak élvezni. Hátra maradt viszont egy kicsit nehezebb kérdés: vajon kiadnánk érte 50 000 eurót? Erre a kérdésre szerintünk mindenki saját maga kell, hogy válaszoljon épp úgy, mint bármilyen más termék vagy szolgáltatás esetében. Tény, hogy ugyanekkora összegből jó kis házimozit (vetítővel és vászonnal) vagy még komolyabb sztereó hangrendszert is építhetünk, de mindez teljesen lényegtelen, hiszen akinek megtetszik a Sennheiser HE 1, az úgyis kivárja a rendelési időt és alighanem megbánás nélkül fogja használni, hacsak nem botfülű az illető.
Fotók: Fogarasi Dóra, Hornok Dávid, az AV-Online csapata és sennheiser.com
