Ez a történet a Sennheiser Momentum fejhallgatócsaládjával kezdődött, nem csak Magyarországon, hanem az egész világon is. A Sennheiser akkor egy teljesen új fejhallgatócsaládot dobott piacra, amely egész más volt, mint az addigiak. Más volt a felhasználási terület, máshogy nézett ki, és más igényű felhasználók számára készült. A hozzá kapcsolódó kampány lényege az volt, hogy világszerte különböző érdekes, értékes embereket és produkciókat kerestek, akiknek valamilyen formában a hanghoz köze volt és van. Volt köztük például egy olyan mexikói művész, Pedro Reyes, aki a drogkartellektől elkobzott fegyverekből készített hangszereket. Ott volt Imogen Heap, aki különböző hidak feszítőszerkezeteire rakott elektrosztatikai átalakítókat, azokat ütötte, pengette, így létrehozva zenét. Mi Magyarországon rátaláltunk az akkor még Kodály Methodnak hívott filmes társaságra, amely számunkra, mint zenefogyasztók számára is érdekes, de mivel a filmek elkészítéséhez rengeteg mikrofon szükséges, eleve adta magát az együttműködés.

Aki nem ismerné a Kodály Methodot, annak annyit érdemes tudnia, hogy a filmet alkotó videóklipek, ahogy az idei folytatásnál is, egy snittben, élőben készültek, és minden egyes hang, amit ott elhangzik, ott a helyszínen lett rögzítve. Ez hatalmas kihívás művészi szempontból, a zenészeknek, a film készítőinek egyaránt, és ez megragadta a fantáziánkat, különösen ha hozzátesszük, hogy más nem is csinált ilyet még rajtuk kívül a világon. Ők voltak azok, akiket mi magyar résztvevőként a világméretű Momentum-kampány részéve tettünk.

Ahogy nekünk is gondolkodnunk kellett, hogy kik lehetnének igazán érdekesek itthonról a Momentum kampány számára, úgy világszinten is az volt a cél, hogy minél érdekesebb dolgokra leljünk. Nem kizárólag produkciók jöhettek szóba, lehetett ez egy termék innováció is, az izraeli fiúk például egy mobiltelefonos alkalmazást találtak ki. Tehát a kulcsszó az volt az összes résztvevőnek, származzon bármilyen országból is, hogy legyen egy momentumod, egy egyedi pillanatod.

A fiúkkal akkor találtuk meg újra egymást, amikor már a Balaton Method megvalósítását kezdték tervezgetni. Nekünk nagyon tetszett az a kihívás, és ez nagyon fontos mozgatórugó volt a számunkra, amelynek fontos része volt az élő zene felvétele, másrészt mozis, filmes területen is bizonyíthattunk, hiszen a Sennheiser mindkét piacon szerénytelenség nélkül megkerülhetetlen szereplő. Egyértelműen adta magát, mivel úgy gondoltuk: “Gyerekek, ilyet szeretnétek, amit még korábban soha senki? Szükség lesz egy csomó technikai eszközre, ráadásul ma még nem is tudjátok, hogy holnap pontosan mik lesznek azok? Ebben mi részt akarunk venni!” Itt tényleg magas volt a léc, mert, ahogy a film hangmérnökei is elmondták, nem kis fejvakarásunkba került, hogy a megfelelő eszközöket biztosítsuk. De felvettük a kesztyűt, és azt mondtuk, melléjük állunk, és segítünk abban, hogy ez a produkció létrejöhessen. Nem is bántuk meg, mert, hogy stílszerűen fogalmazzak, a Balaton Method is nagyon fontos Momentum a Sennheiser életében.

Három-négy hónapig ott volt náluk egy alapcsomag, körülbelül 10-12 darab mikrofon, rádiós port, és amikor egy olyan felvétel jött, amihez kellett még valamilyen különleges dolog, akkor kipótoltuk a szettet a kért extra eszközökkel. Amiről meg tudták, hogy nincs rá szükség, azt visszahozták, tehát folyamatos cserebere ment, de a mikrofonok jó része a teljes forgatás alatt náluk volt.

Inkább a darabszámot illetően. Az egyik jelenetnél, amikor az épület minden ablakában áll valaki, ott egyszerre nagyon sok egyforma mikrofon kellett. De olyan hangrögzítéssel kapcsolatos speciális technikai igény nem volt, amit ne tudtunk volna megoldani.

Leginkább három csoportba sorolhatók a felhasznált eszközök. A felvételek során egyrészt rádiós mikroportokat használtak, hiszen leginkább nomád körülmények között forgott a film, zsebadó és  csiptetős mikrofon volt a zenészeken elrejtve, a keverőpult pedig tele volt aggatva a kameravevőkkel. A zenei felvételeknél természetesen szükség volt hangszermikrofonokra is. A harmadik csoportot pedig a fülmonitorok alkották, hiszen ha például egy zenekar bent áll a Balaton közepén, ott nem nagyon lehet megoldani hagyományos monitorokkal, hogy a zenészek hallják magukat, másrészt ezeknek még úgymond láthatatlannak is kellett lenniük, hiszen a filmen nem látszhattak a technikai eszközök. Hihetetlenül összetett felvétel technikai problémákat kellett megoldaniuk a film hangmérnökeinek, a magam részéről kifejezetten csodálom a teljesítményüket. Arra pedig büszke vagyok, hogy sikerült kiszolgálnunk azokat a technikai igényeket, amilyeneket ezek a nagyon gyorsan változó, néhol egyenesen extrém körülmények jelentettek.

Személy szerint azért vagyok nagyon büszke a márkára, mert úgymond a hang minden területén tudunk minőséget nyújtani.  Nagyon jó termékeink vannak ipari felhasználásra, kifejezetten filmes területre, vannak nagyon jó ének- és hangszermikrofonjaink, vezeték nélküli rendszereink. A Balaton Methodnál mindennek egyszerre kellett bizonyítani egy különleges környezetben, ami egyszerre élő zene, de mégis film, filmezés, de mégis élő zene. Örülök, hogy nem jöttünk sehol zavarba, és szépen összeállt egy olyan projekt, ami értéket teremt, a maga nemében egyedülálló, mi pedig aktív részesei lehettünk ennek technikai támogatóként.

Tulajdonképpen ez a filozófiánk is. Ahhoz, hogy egy márkát sikeresen képviselj egy országban, akkor nem elég kitenni a terméket egy polcra, és várni, hogy valaki megveszi vagy sem. Olyan energiákat kell befektetni, amelyek igényelnek olyan elhivatottságot, amelyek nálunk a csapatban megvannak. Szeretjük olyan különleges feladatok elé állítani magunkat, amelyeket nem egyszerű megoldani, de amikről azt mondjuk utólag, hogy megérte, mert jó buli volt benne lenni, és utólag is jó visszaemlékezni rá. Az ilyen projekteket kicsit mindig magunkénak érezzük, és ezek mindig feltöltenek minket a következő időszakra.

Ettől is érdekes a munkánk, hiszen ha nagyon lecsupaszítod a dolgot, akkor dobozok vannak a raktárban, bejön a vásárló, mi elvesszük a pénzét, ők elviszik a dobozt, ez a napi munkánk. De ahhoz, hogy ők tudják, mi van abban a dobozban, és azt meg is vegyék, kellenek ezek a különleges dolgok, amelyekben részt veszünk. Ezért aztán folyamatosan várjuk azokat a kihívásokat, amelyeknek a jövőben megfelelhetünk.

A Balaton Methodból melyik az a rész, amit a kedvencednek neveznél?

Igazából nem tudom a filmet civilként nézni, hiszen mi is a részese voltunk az elkészítésének. Nem tudom nem észrevenni az elrejtett mikrofonokat, úgyhogy ha most a kedvencemet kellene megneveznem, akkor azt mondanám azt, amely a legextrémebb technikai kihívást jelentette, ez pedig a Fran Palermo jelenete volt, amikor három egymás mellett haladó autóban egyszerre zenél a csapat.

Szerintem a Balaton Methodot azok fogják igazán szeretni, akik nyitottak és be tudják fogadni a különböző stílusú produkciókat, legyen az rap, alternatív, vagy akár kicsit underground. Ami még különösen tetszett, az az, hogy rengeteg olyan új arcot, előadót fedeztem fel általa, akiknek a létezéséről korábban fogalmam sem volt, de kitűnő, értékes dolgokat hoznak létra, amelyekre talán fel sem figyeltem volna fel magamtól.  Remélem, mások is így lesznek ezzel.

A film esetében menedzsment szinten csaptunk egymás tenyerébe, hiszen a korábbi együttműködés alapján most is tudtuk, mit várhatunk egymástól. De egyre több énekes, előadó keres meg minket, akik hallották, hogy más zenekarok használják az eszközeinket, és ők is nagyon szívesen kipróbálnánk.

Akik így fejből eszembe jutnak: Punnany Massif, Hősök, Halott Pénz, Margaret Island, Compact Disco, Harcsa Veronika, a Magashegyi Underground, Wellhello, Brains, Mary Popkids. Most van egy érdekes projektünk Karai Annával, akit a Voice-ból lehet ismerni, ő például egy egyedi, sárgára festett mikrofont kért. Az eszközeinket kipróbálta, és használja pl. Caramel, Takács Nicolas, Bereczki Zoli, Csepregi Éva, Zoltán Erika, illetve a KFT, akik a fülmonitoros rendszereinket használják, de a lista folyamatosan bővül.