Prof. Dr. Fritz Sennheiser cégén keresztül döntő hatást gyakorolt a hangátviteli technológiák fejlődésére, és jelentős szerepe volt számos forradalmi jelentőségű újítás kifejlesztésében az elektroakusztika és a jelátviteli technológiák területén. Irányítása alatt alkották meg az első puskamikrofont és nyitott fejhallgatót, és fontos fejlesztéseket felügyelt a vezeték nélküli rádió- és infravörös jelátvitel területén. Fritz Sennheiser számára teljesen természetes volt, hogy fejlesztőinek megadja a számukra szükséges „alkotói és műszaki szabadságot”. Embersége abban is megmutatkozott, hogy – a terjeszkedő vállalat vezetéséből adódó jelentős munka-ráfordítás mellett – szakított időt arra, hogy tudását egyetemi hallgatókkal is megossza, az audio technológia iránti rajongással lelkesítve őket. 1982-ben ment nyugdíjba, a cég vezetését fiára, Prof. Dr. Jörg Sennheiserre hagyva.

Fritz Sennheiser továbbra is élénk érdeklődést tanúsított az 1945-ben általa alapított cég iránt. Az audio technológia iránti lelkesedése, alkotói kíváncsisága – melyhez a manapság oly ritka szerénység társult –, önfegyelme, őszintesége és az emberekkel szemben tanúsított nagylelkűsége követni való példa marad mindenki számára, aki ismerte őt.

Az európai audio ipar örökre szétválaszthatatlanul összekapcsolódik Fritz Sennheiser nevével.

 

Életrajz

Prof. Dr. Fritz Sennheiser fejlesztőként és vállalkozóként végigjárt életútja valóban az egyik legemlítésreméltóbb pályafutás Németországban. Az általa alapított, jelenleg Sennheiser electronic GmbH & Co. KG néven ismert cég, a csupán hét fős személyzettel működtetett egyetemi laboratóriumból egy jelentős nemzetközi vállalkozássá nőtte ki magát. A Hannover melletti, wedemarki székhelyű családi cég összes árbevétele 2008-ban több mint 385 millió euró volt, 2.100 főt meghaladó alkalmazotti állomány mellett. A cég saját értékesítési leányvállalatai és a régmúltú kapcsolatokra visszatekintő hivatalos értékesítő partnerek gondoskodnak a Sennheiser ügyfelekről a világon mindenfele, egy szorosan együttműködő értékesítési hálózat formájában. A Sennheiser Németországban, Írországban és az Egyesült Államokban rendelkezik gyártóüzemekkel, ahol mikrofonokat, fejhallgatókat, konferencia- és információs egységeket, headseteket és hallássegítő eszközöket gyártanak. A cég továbbá széleskörű szaktanácsadói és tervezési szolgáltatásokat is nyújt nemzetközi projekteknél. A Sennheiser csoporthoz tartozik a berlini stúdió specialista Georg Neumann GmbH, valamint a Sennheiser Communications vegyesvállalat (PC-, irodai- és telefonközpont headsetek).

A kerttervezéstől a telekommunikációig

„Tizenegy éves fiúként tanúja voltam a rádió megszületésének. Saját vevőt építettem a legegyszerűbb alkotóelemekből: egy csúszóérintkezős tekercsből, egy volfrám érintkezőből, egy kristályból és egy 20 m hosszú rádiófrekvenciás antennából,” emlékezett vissza egyszer Fritz Sennheiser. Technika iránti rajongása ellenére Fritz Sennheiser igazi szenvedélye a kertek és a növények voltak. Amikor 1932-ben Berlinben befejezte gimnáziumi tanulmányait, kerttervező szeretett volna lenni. Azonban a németországi gazdasági válság miatt ez a szakma nem kecsegtetett túl jó kilátásokkal, így Fritz Sennheiser inkább „második szerelme” mellett döntött, és elektromérnöknek kezdett tanulni a Berlini Műszaki Egyetemen, telekommunikációs szakiránnyal.

A „telekommunikációs mérnökök Mekkája”-ként emlegetett Heinrich Hertz Intézetben, ahol disszertációját írta és kutató asszisztensként dolgozott Prof. Dr. Oskar Vierling oldalán, hallgató társaival együtt segített kifejleszteni egy visszhangosító egységet, melyet az 1936-os Berlini Olimpiai Játékok nyitóünnepségén használtak. A Játékokat egy ünnepélyes orgonazenével kívánták kezdeni. Az intézet munkatársai elvitték legújabb fejlesztésüket (egy elektromos orgonát) az olimpiai stadionba, ahol egy versenyzongorát alakítottak át visszhangosító egységgé – így olyan hanghatást értek el, mintha a zeneművet egy hatalmas templomban játszották volna.

A diplomavizsgát követően Fritz Sennheiser főmérnökként dolgozott az Intézetnél. Amikor 1938-ban Prof. Dr. Vierling számára felajánlottak egy tanszékvezetői állást a Hannoveri Műszaki Egyetemen, Fritz Sennheiser nyújtott segítséget neki a Rádiófrekvenciás Technológiai és Elektroakusztikai Intézet megalapításában. A háború ideje alatt Fritz Sennheiser és főnöke a kriptográfia területén, a kódolt üzenetek rádiójelekkel való továbbításán dolgoztak. Fritz Sennheiser 1940-ben nyerte el a doktori címet, és átvette Prof. Dr. Vierling egyetemi oktatói munkáját, mivel a professzor a dél-németországi második intézet megalapításával volt elfoglalva. A tudós Fritz Sennheiser a Hannoveri Egyetem tiszteletbeli professzorjaként, még sikeres üzletemberként is szoros kapcsolatokat ápolt az akadémiai szintű oktatással és kutatással, egészen 1980-ig.

A Wennebostel-i kezdeti idők

Az 1943-as bombázások alkalmával lerombolták Hannoverben a Rádiófrekvenciás Technológiai és Elektroakusztikai Intézetet. Lázas keresgélést követően a laboratórium Wennebostel-ben kapott új helyet (jelenleg a Wedemark-i helyhatóság része). Itt érte meg az Intézet közel ötven fős személyzete a háború végét. Ezt követően a legtöbb kutató visszatért családjához, mivel a kriptográfia területén végzett tevékenységüket a Szövetséges Erők betiltották és halálbüntetéssel fenyegették.

Az intézetben csupán Fritz Sennheiser igazgatóhelyettes, és hét, a közeli régióból való munkatárs maradt. És mivel Fritz Sennheiser bizonyos fokú felelősséget érzett „embereiért”, elhatározta, hogy egy merész lépéssel új vállalkozásba kezd Wennebostelben, és megalapította a „Wennebosteli Laboratóriumot” vagy röviden a “Labor W”-t (“Laboratory W”), egy kis kézműves üzemet létrehozva az intézet helyiségeiben. De a dolgok nem mentek ilyen egyszerűen. Az épületet azonnal lefoglalta egy brit telekommunikációs katonai egység, arra kényszerítve Fritz Sennheisert, hogy hiánytalanul adja át a kulcsokat. Amikor úgy volt, hogy a csapatot leváltják, egy figyelmeztető táblát függesztettek ki, „halálbüntetés” terhe mellett megtiltva mindenki számára az épületbe való belépést. Azonban az új egység sohasem érkezett meg. „Vártunk egy darabig, és azon tanakodtunk, hogy mennyire kell komolyan vennünk a halálbüntetéssel való fenyegetést. Egyik éjszaka bementem, és leakasztottam a táblát. Másnap mindenki meglepődve látta, hogy a tábla eltűnt. Mivel még mindig volt nálam egy tartalék kulcs, úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. És így kezdődött az egész.”

Az első termékek

A leleményes mérnökök az intézet fennmaradó berendezéseinek használatával elkezdtek csöves voltmérőket készíteni, melyeket azután Fritz Sennheiser eladott a Siemensnek Hannoverben. A Siemens, mely akadályoztatva volt saját gyárainak használatában, nagyon örült, és rögtön további mérőeszközöket rendelt. A „Labor W” termékek kitűnő minőségéről szóló hírek gyorsan elterjedtek a Siemensnél, és a Karlsruhe gyár megbízta a Sennheiser-t egy dinamikus mikrofon, a DM 1 másának elkészítésével. Az RF specialisták először csak lemásolták a Siemens konstrukciót, de amint egyre jobban elsajátították a technológiát, hamarosan saját mikrofon modellt tudtak ajánlani a Siemensnek, ez volt az MD 2.

A Sennheiser mikrofonok születése

A Sennhesier mikrofonok hosszú sorában az MD 2 foglalta el az első helyet – és ez a modell a Siemens berkein kívül is sikereket ért el. Rendkívül magas minőségi igényeikkel fontos vevőcsoportot képeztek a rádióállomások is. Az MD 2 modellt azután követte az MD 3, mely „láthatatlan mikrofonként” is ismert, mivel jelátalakítója egy nagyon karcsú nyak alatt lett elhelyezve. 1951-ben a Sennheiser bevezette első kondenzátor mikrofonját, az MD 4 modellt. Masszív felépítésének köszönhetően ez a csaknem elnyűhetetlen mikrofon nagy népszerűségre tett szert a piaci kereskedők körében, akik a modell számára kétségtelenül egyéb felhasználási területeket is találtak, mivel “törőgép” néven is ismertté vált. 1953-ban látott napvilágot az MD 21, mely szintén legendává vált – és még ma is a termékválaszték része. Ez a „legrégebb ideje szolgáló” riporter mikrofon számos történelmi pillanat szemtanúja lehetett és jelentős személyiségek társaságát is élvezhette (pl. John F. Kennedy vagy Louis Armstrong). A forradalmi jelentőségű MD 82 „tele-mikrofon” (1956) távolabbról is képes volt a „megcélzott hangot” érzékelni; a puskamikrofon a Sennheiser egyik 1949-es laboratóriumi konstrukcióján alapul.

Gyors növekedés

A 1950-es évek végén a fiatal cég értékesítési bevételei már elérték az impozáns 9,9 millió német márkát. Fritz Sennheiser terveiben, illetve céljai között sohasem szerepelt ekkora siker. „A kezdeti években csak annyi pénzt akartam keresni a Lab W-vel, amennyivel el tudjuk tartani a családjainkat,” emlékezett vissza. „Később gyakorlatilag rá voltunk kényszerítve a növekedésre, hogy tartsuk az iramot versenytársainkkal.” 1958-ban a Labor W felvette a Sennheiser electronic nevet, mivel a cég már rég túlhaladta egy kis laboratórium méreteit. A cég nevének megváltoztatásában az ausztrál értékesítési partner egyik beszámolója is közrejátszott. Tudniillik az akkori ausztrál miniszterelnök visszautasította, hogy egy Sennheiser mikrofonja beszéljen, mivel azon a “Labor W” feliratot látta, és azt feltételezte, hogy a mikrofon az ellenzéki párthoz (Labor Party) tartozik.

Forradalmi jelentőségű termékek

Az idő múlásával a Sennheiser mérnökök egyre több elektroakusztikai területen szereztek gyakorlatot, és végül visszatértek még egyszer az RF vezeték nélküli technológiához. 1957-ben bemutatták a nagyközönségnek a cég első vezeték nélküli mikrofon rendszerét. Prof. Dr. Fritz Sennheiser szavaival: „A TV-ben kaptunk egy jó kis ingyenes reklámot a híres német televíziós személyiség, Peter Frankenfeld által előadott szkeccs formájában. Frenkenfeld egy vezeték nélküli mikrofont tartott a kezében, melyhez egy hosszú kábel csatlakozott. Miközben a poénjait mondta, egyre jobban belegabalyodott a kábelbe. Így elővett egy ollót és elvágta a kábelt – és tovább folytatta a show-t! Természetesen azután mindenki az új mikrofonról beszélt, és ez nagy segítséget jelentett számunkra.”

A népszerű szombat esti TV show-k nemcsak a vezeték nélküli technológia, hanem az új MKH puskamikrofon sorozat nyújtotta előnyöket is élvezhették. A puskamikrofonok szélesebb kameraszöget tettek lehetővé, mivel a mikrofonoknak nem kellett többé a beszélő közvetlen közelében lenniük. Ez hamarosan ismertté tette a Sennheiser márkát Hollywood-ban is. Elismeréseként 1987-ben Fritz Sennheiser az MKH 816 puskamikrofonért elnyerte a “Tudományos és Mérnöki Oscar-díjat”, melyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) ítélt oda.

1960-ban a Sennheiser az MD 421 stúdió mikrofonnal újabb mérföldkőhöz érkezett. Azon túl, hogy rendkívüli hangminőséget biztosított, ez a beszédhez és énekhez egyaránt használható, sokoldalú mikrofon kivételesen masszív is volt. Ez a modell is része a jelenlegi termékválasztéknak.

A világ első nyitott fejhallgatói

Mérnökeink mindig nagy szabadságot kaptak. Szabadjára engedhetik kreatív ötleteiket, nem számít, milyen őrültnek tűnnek. Gyakran ezek a vad ötletek eredményezik a legjobb fejlesztéseket és a legjobb termékeket. Az egyik szemüket mindenekelőtt a nyereségen tartó pénzügyi vezetők által megfogalmazott fenntartások így feloldásra kerültek. Elvégre egy cég nemcsak termékeket, hanem elsősorban ötleteket ad el.” Fritz Sennheiser ezen üzletfilozófiája volt az, amely lehetővé tette a cég számára, hogy fejlődjön, és szabadalmaztassa a világ első nyitott fejhallgatóját. Játszadozás közben az egyik mérnök felfedezte, hogy a fejhallgatók – melyek ezidőtájt kivétel nélkül testes, zárt modellek voltak – jobban szóltak, amikor a fülkagylókat felnyitotta. Ennek eredményeképpen született meg a HD 414 modell, mely jelenleg is bestseller-nek számít a fejhallgatók között. „A HD 414 sikere meglepetésként ért, és amikor gyártók jelentkeztek a világ minden tájáról, hogy licensz szerződést szeretnének aláírni velünk a „nyitott fejhallgató” szabadalma tárgyában, a dolgok igazán érdekes fordulatot kezdtek venni”, mondta Fritz Sennheiser.

A Sennheiser világméretű céggé válása

Az 1970-es évek alatt Fritz Sennheiser rendkívüli erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy cégének világméretűvé válását előmozdítsa. Az európai és a tengeren túli értékesítő partnerek szerteágazó hálózatot alkottak. A cég értékesítésből származó árbevételének már több mint 40%-a származott külföldről.

Időközben tovább munkálkodtak a vezeték nélküli mikrofontechnológia tökéletesítésén: zajcsökkentő rendszerek, Diversity vevőegységek és miniatürizáció tette a Sennheiser vezeték nélküli technológiát sztárrá minden szinten. Különösképpen a zenei produkciók látták hasznát az alig látható mikrofonoknak. 1975-ben a vezeték nélküli hangzás a végfelhasználók számára is elérhetővé vált, mivel a Sennheiser bemutatta az infravörös jelátvitelt alkalmazó vezeték nélküli fejhallgató prototípusát. Ugyanakkor az elektret kondenzátor mikrofon bevezetésével a professzionális mikrofon technológia az otthoni felhasználók számára is megfizethető lett.

„Pénz – csupán a kalkulációhoz szükséges adat”

Amióta csak megalapította a céget, Fritz Sennheiser a függetlenséget tartotta az egyik legfontosabb értéknek. Ezért következetesen elutasította a megvételre, vagy társulásra vonatkozó ajánlatokat. „Számomra a pénz mindig is csupán a kalkulációhoz szükséges adat volt.” A cég pénzügyi szempontból független maradt, csak a tőkéje által megengedett mértékben fektetett be, és saját erőforrásaiból fedezte növekedését. A végső döntés, hogy a vállalkozás családi cég marad, 1973-ban született meg, amikor Fritz Sennheiser a céget betéti társasággá alakította át. Az alapító fia, Prof. Dr. Jörg Sennheiser lett az egyik kültag, majd 1976. március 1-én műszaki igazgató.

Fritz Sennheiser 1982-ben, 70 éves korában visszavonult a cég napi irányításától, és a cég vezetését fiának adta át. „Felkészítettem magam a nyugdíjas évekre – bár be kell vallanom, hogy boldog lettem volna, ha tovább folytatom, egyszerűen csak ezért, mert élveztem, és természetesen mivel mindig sikeresek voltunk. Mindennek ellenére két és fél évbe telt, mire hozzászoktam, hogy többé nem én hozhatom a döntéseket…”

Természetesen Prof. Dr. Fritz Sennheiser közeli kapcsolatban maradt cégével, részt vett a közgyűléseken, látogatta a gyárakat és az irodákat. A Sennheiser alkalmazottai előzékeny, őszinte, felelősségteljes és feddhetetlen jellemű emberként emlékeznek rá.