Az audio specialista Sennheiser 2015. augusztus 27-én egy rendkívüli koncertet rendezett a londoni Westminster Central Hall koncerttermében, a Grammy-díjas Imogen Heap és a Jonathan Stockhammer vezette Junge Deutsche Philharmonie közreműködésével. A koncert a Sennheiser „A kiválóság új köntösbe öltöztetése” című kampányát elindító, a Sennheiser innovatív működésének 70 éves jubileumát ünneplő exkluzív esemény része volt, amely betekintést engedett az audio specialista következő mérföldkőnek számító audiofil termékének működésébe is. A koncertet – benne a két világklasszissal – Gregor Zielinsky hangmester keverte, valódi világszínvonalon, hogy érzékeltesse a 3D-s hangzás magával ragadó élményét.

A hangverseny első részében John Adams, Felix Mendelssohn Bartholdy, György Ligeti és Philip Glass műveket mutattak be a híres Junge Deutsche Philharmonie közreműködésével. „Ez a második alkalom, hogy a Junge Deutsche Philharmonie zenekarral dolgozom, és messze ez a legizgalmasabb csoport a világon, akivel ma dolgozni lehet” – mondta Jonathan Stockhammer karmester. „Olyan sok szenvedély rejlik minden egyes posztban, hogy munkám során teljes mértékben szabadjára engedhetem a szívemből előtörő érzelmeket… és nagyon szeretem ezt az érzést.”

Az első rész vége felé – egyetlen nyilvános 2015-ös fellépése alkalmával – Imogen Heap is a zenekarhoz csatlakozott. Az első dal a művésznő „Can’t take it in” című slágerének egyedi, szimfonikus zenekari átirata volt, melyet Jonathan Stockhammer készített. Ez az előadás egy lélegzetelállító új változat első bemutatója volt, melyet kifejezetten az ott megjelent hálás közönség számára játszottak.

A szünet után Imogen Heap lelkesítő repertoárjáról játszott néhány dalt és szerzeményt rajongóinak, MIDI-vezérelt hangeffektekkel (loop, delay) színesítve és „teremtményét”, saját tervezésű hi-tech kesztyűjét is segítségül hívva, amelyet kimondottan erre az eseményre programozott be. Jonathan Stockhammer: „Látva, ahogyan darabjai kidolgozásán munkálkodik – nagyon hasonlít a zeneszerzéshez. A gyártást és a hangszerelést is nagymértékben ő végzi, így tényleg az egész folyamat mesterévé vált. Elképesztően tehetséges programozó, kifejezőereje alapos tudásról tanúskodik. Olyan mint egy modern számítógépes Debussy – és azok a kézeffektek…” Imogen a Junge Deutsche Philharmonie néhány zenésze kíséretében egy vadonatúj szerzeménnyel is debütált, amely a „Tiny Human” címet viselte.

Birkózás a problémás akusztikával – különböző világok összehangolása

Oliver Voges hangzástervező és FOH hangmérnök a hangzás szempontjából ecsetelte az esemény összetettségét: „Valójában három teljesen különböző elemet kell összehoznunk. Először is ott van a szimfonikus zenekar: ők rendszerint élőben játszanak és nincsenek hozzászokva hangjuk kierősítéséhez. Azután ott van Imogen és zenészei – az ő zenéjüket a rengeteg MIDI jellel és effekttel természetesen hangosítani kell. És végül, de nem utolsósorban, magával ragadó hangzást biztosító, 9.1-csatornás hangfelvételt kívánunk készíteni, amelynél rendszerint nem alkalmazunk semmiféle hangosítást, mivel a tényleges, természetes teremakusztika visszaadásába belezavar a hangfalak hangja.”

Mindamellett valójában a lenyűgöző Great Hall akusztikai jellemzői is meglehetősen problémásnak bizonyultak, és végül a PA-rendszeren keresztül történő hangosítás volt az, ami a helyszíni közönség számára és a 9.1-csatornás felvételen elmentett hanganyagon is fantasztikus hallgatási élményt biztosított. A nagytermet egy gyönyörű, hatalmas kupola fedi, amely azonban kellemetlen visszhangot hoz létre. Oliver Voges szavaival: „Egy kicsit olyan volt, mint egy suttogó galéria, ahol az egyik sarokban nagyon halkan suttogsz és a terem másik végén hangosan hallják szavaidat. Itt is ez történt és véletlenül pont a karmester helyét érintette. A legnagyobb gondot a fafúvósok jelentették, mivel azok felfelé, közvetlenül a kupolába vetítették a hangot. A visszavert hang sokkal hangosabb volt, mint az eredeti, és teljesen más időzítéssel érkezett.”

A helyzet orvoslására Voges saját algoritmusainak felhasználásával olyan mixet készített, amely korrigálta ezt a jelenséget. „Elektronikus úton egy mesterséges mixet hoztam létre. Egy klasszikus produkció során ezt különböző mikrofonokkal és különféle előkésleltetések alkalmazásával érnénk el. De itt nem volt más lehetőségünk, mint az elektronikus megoldás. Az volt a célunk, hogy a hangzás színezete tökéletesen megmaradjon, attól függetlenül, hogy a PA-rendszer be- vagy ki van kapcsolva – és ezt sikerült is elérnünk.”

Szabályozott hangosítás

Oliver Voges egy minimális, szabályozott hangosítást alkalmazott, amely korrigálta a terem nemkívánatos hatásait és megtartotta a hangszerek jellegzetes hangszínét, ezáltal újraalkotva a terem akusztikáját és a hangszerek gazdag hangzását. Jonathan Stockhammer ráadásul néhány kisebb zenei változtatást is eszközölt a terem kedvéért, és ezek az erőfeszítések együttesen olyan hangzást eredményeztek, amely a közönség számára és a 9.1-csatornás felvételhez is ideális volt.

A szimfonikus zenekar hangosítása a koncert első darabjaként játszott John Adams műnél a természetes hangerőszintnél 0,8 dB-lel magasabban indult és a koncert első felének végére – Imogen Heap és a zenekar szünetet megelőző közös produkciójára – kb. 1,5 dB-lel magasabban fejeződött be. Oliver Voges: „Azáltal, hogy az első részben nem érzékelhető módon, fokozatosan növeltük a hangerőt, minden egyes hang hallható volt, és az egész koncert egységesen, homogén egészként szólt. A próbák folyamán az érintett felek bevonásával mindig ellenőriztük a hangosítást – „Ez így jó neked? Nem zavar semmilyen tekintetben?” Alapvetően minden kapcsolódik egymáshoz – a zenekar kapcsolódik Imogenhez, a PA rendszer a monitorrendszerhez és minden együtt a felvételhez – kiváló show-t szeretnénk prezentálni, de az mellett egy nagyon-nagyon jó felvételt is szeretnénk készíteni. Azt hiszem egy kitűnő megoldást sikerült találnunk, amely az összes elvárásnak eleget tesz. Két próbával töltött nap után Gregor a következőket mondta nekem: „Figyelj, ha a működik a PA-rendszer, még jobban szól a felvétel.” Mi mást kívánhatnánk még?”

A Dante használatával időt, kábelezést… és idegeskedést spórolunk meg!

Az audio csapat a rendezvényhez Dante hálózatot használt. Oliver Voges szavaival: „Mivel két teljesen különböző összeállítás állt rendelkezésre ehhez az eseményhez, már a legelején úgy döntöttünk, hogy mindegyiket külön-külön csapat fogja kezelni. Volt egy-egy monitor- és FOH hangmérnökünk Imogen Heap számára, valamint egy-egy monitor- és FOH hangmérnök a zenekar számára. A próbák során úgy találtuk, hogy Imogen monitor hangmérnökének is kell valamennyi a zenekar jeleiből, és így tovább. Számos egyéb, előre nem látható kapcsolat merült fel. Szerencsére a négy keverőpultot egy Dante hálózatba kötöttük, így pár másodperc alatt bárkinek tudtam küldeni jeleket vagy egy zenekari mixet saját keverőpultomról. A Dante nélkül ezt a rugalmas kapcsolatot, illetve ezeket az extrákat csak további két nap és rengeteg plusz kábelezés árán tudtuk volna megoldani!”

A 9.1-csatornás, magával ragadó hangfelvétel„A 9.1-csatornás hangrögzítés lehetővé teszi számomra, hogy a felvételen teljes valójában megjelenítsem a koncerttermet” – magyarázta a Grammy-díjas hangmester, Gregor Zielinsky. „Ha csak a főmikrofonokat használom – spotmikrofonok nélkül –, akkor is gazdagabb hangzásképet kapok, mint amit bármely normál hangrögzítési technikával el tudtam volna érni.

„Egy magával ragadó 9.1-csatornás felvétel lejátszásakor az adott helyiségben járkálva úgy érezheted, mintha az eredeti koncertteremben sétálnál. Körülölel a koncertterem akusztikája és a hallgatási pozíció megváltoztatásával a hangzás nem lesz rosszabb, csak annyit változik a hangzás, amennyit a tényleges helyszínen is változna – a 9.1-es hangzásnál nincs fókuszpont, minden egyes hallgatási pozícióban nagyszerű a hangzás.”

A hangmester a főmikrofonokat az saját nevét viselő „Zielinsky kockába” (Zielinsky Cube) helyezte, amely a térhatás visszaadása érdekében egy emelőszerkezetet is tartalmaz. A Zielinsky Cube esetében a normál AB sztereó mikrofonpár fölött magasan két másik mikrofon helyezkedik el, a centermikrofon opcionális. Ugyanez az összeállítás hátul is megismétlődik. Az összeállítás lényegében az ITU 5.1-es hangfalelrendezést követi, négy megemelt mikrofonnal kiegészítve, melyeket a sztereó szélesség felének megfelelő magasságban rögzítenek.

„Számos 3D-s hangfelvételt készítettem már, de sohasem kerültem még ilyen nehéz élőfelvétel-készítési körülmények közé. Annak érdekében, hogy ne legyen zavaró a felvételkészítésnél, a PA-rendszert a szokványos bal-jobb elrendezésben állítottuk fel, rendkívül precízen megválasztott pozicionálás és lefedettség mellett. A center pozícióban – ahol a 9.1-es rendszer főmikrofonjait helyeztük el – egy kis rést hagytunk. A PA-rendszerrel megvalósított kismértékű erősítés valójában mindent „egymáshoz igazított”, és segített kiiktatni a koncertterem akusztikai jellemzőiből adódó nemkívánatos hangvisszaverődéseket és késleltetéseket. ”

„A hangrögzítéshez a szimfonikus zenekarnál összesen 48 mikrofont, Imogen számára pedig több mint 50 csatornát használtunk. A hangfelvétel kapcsán mindösszesen 128 csatornáról beszélhetünk.” Főmikrofonként négy MKH 800 TWIN modellt használtunk, frontmikrofonként alkalmazva azokat a „Zielinsky kockában”. Minden egyes MKH 800 TWIN két kapszulával rendelkezik, melyek jelei külön-külön hozzáférhetők, így bármely karakterisztika létrehozható belőlük – távvezérléssel és utólag is. Háttérmikrofonként négy széles-kardioid karakterisztikájú MKH 8090 modell szolgált. „Én még KM 133 modelleket is használtam front főmikrofonként, mivel ez további lehetőségeket nyújt számomra a hangzás finomhangolásához. Ilyen összetett helyzetekben számos lehetőségnek kell rendelkezésedre állnia, hogy gyorsan tudj reagálni, a Sennheiser és Neumann mikrofonok pedig nagyon jól kiegészítik egymást” – magyarázta Gregor Zielinsky.

Spotmikrofonként szintén Sennheiser és Neumann mikrofonok kombinációit alkalmazták. A vonósok hangját Neumann KM 185 és KM 184 mikrofonokkal vették, amit Zielinsky a következőképpen indokolt: „A Neumann mikrofonoknak jellegzetes, egyedi hangzásuk van, kiválóan rögzítik a magas-tartományt, ami nagyszerűen adja vissza a vonósok hangját a mixben.” A fafúvósok hangját szintén Neumann KM 184 mikrofonok vették, csakúgy, mint a hárfáét és cselesztáét. A rézfúvósok bemikrofonozásához Sennheiser MKH 8090 modelleket használtak. Az ütőhangszerek hangját hét Sennheiser MKH 8040, az üstdobét két MKH 8050 mikrofon vette. A zongorához Sennheiser e 912 kondenzátor határfelületi mikrofont, míg a szólóénekhez és a műsorvezetéshez két Sennheiser digitális vezeték nélküli 9000-es mikrofont használtak.

A szünetben aztán, Imogen Heap zenekarának fellépése előtt – akikhez később a vonósnégyes és a Junge Deutsche Philharmonie néhány rézfúvósa is csatlakozott – egy új mikrofon-konfigurációt állítottak össze. A zongorához egy Sennheiser e 912, a nagydobhoz egy e 902, míg a pergőhöz egy e 905 mikrofont használtak. Két Sennheiser MK 8 mikrofont használtak overheadként, további kettőt pedig a vibrafonhoz. A vonósnégyes hangját négy Neumann KM 185, míg a rézfúvósokét két KM 184 vette. Imogen ütőhangszerekből álló „teremtményét” is magával hozta, melyet MIDI jelek keltettek életre és melynek hangját különféle Sennheiser evolution mikrofonokkal, valamint MK 4 és MK 8 nagymembrános kondenzátor-mikrofonokkal vették.

A vezérlőteremben, ahol Peter Brandt (Remote Recording Network) kezelte a keverőpultot, Neumann KH 120 hangfalak és KH 810 mélynyomók gondoskodtak a magával ragadó 3D-s hangvisszaadásról. „A magával ragadó 9.1-es hangzás tényleg új élményt ad a hallgató számára” – magyarázta Zielinsky. „Szeretem ezt a mono hangzásról sztereóra történő áttéréshez hasonlítani – ez is ugyanolyan drámai javulást jelent. A magával ragadó 3D-s hangzás emlékezetes élményt nyújt, ugyanakkor a rögzítéséhez szükséges rendszer összeállítása és maga a hangrögzítés is – egyéb rendszerekkel összehasonlítva – nagyon egyszerű.”

Egy új csúcskategóriás termék beharangozása

A Gregor Zielinsky által bemutatott, magával ragadó 3D-s hangzás csak egyike volt az este folyamán felvonultatott élvonalbeli fejlesztéseknek: a Sennheiser a nyilvános koncert mellett a VIP vendégek számára bepillantást engedett hamarosan megjelenő, mérföldkőnek számító csúcskategóriás termékébe is. Ez a momentum a leleplezés első szakaszát jelentette, melyet később egy dedikált weboldal megjelenése követett: www.sennheiser-reshapingexcellence.com.