A Sennheiser egyik legelismertebb mikrofonja, az MKH 416 P48 puskamikrofon, idén ünnepli aranyjubileumát. Az MKH 416 mikrofon 50 éve része a műsorszolgáltatók, filmkészítők, szinkronszínészek és tartalomkészítők életének; stúdióban és terepen egyaránt. A mikrofonrúdra, állványra vagy kamerára szerelt mikrofon feladata az volt, hogy a kamera látószögén kívül maradva kiváló tisztasággal rögzítse a hangot. Születésnapja alkalmából ezt az örökklasszikus modellt áprilisban jubileumi kedvezménnyel kínáluk.
Időutazás az 1970-es évekbe
Ehhez a mérföldkőnek számító termékhez szorosan kapcsolódik Manfred Hibbing neve. A Sennheiserhez történő csatlakozást követően az volt a fiatal mérnök első feladata, hogy az MKH 415 T modell mintájára tervezze meg az MKH 416 P48 mikrofont. Az MKH 416 volt a Sennheiser első fantomtáppal (P48) ellátott puskamikrofonja – a korábbi modellek mindegyike AB-táplálású volt. A hullámzási feszültséggel szembeni ellenállása miatt broadcast alkalmazásokban akkoriban az AB-táplálást részesítették előnyben – stúdiókban később a fantomtáplálás terjedt el.
50 éves kora ellenére is trendi
Szerteágazó elektroakusztika és RF-technológiai szakértelméből adódóan óriási szerencse volt, hogy Hibbing közreműködött az MKH 416 RF kondenzátormikrofon kifejlesztésében. Egy 2023-as interjúban Hibbing elmondta, hogy a 416 tervezése során kedvenc feladata az elektroakusztikus átalakító és az elektronikus áramkör közötti kölcsönhatás optimalizálása volt.
A mérnököt büszkeséggel tölti el az MKH 416 P48 hosszú múltra visszatekintő töretlen sikere: „Az MKH 416 kialakításán fennállása óta mindössze két alkalommal igazítottak: egyszer azért, hogy alkalmassá tegyék az SMD-rögzítésre, másodszor pedig azért, hogy egy fejlettebb jelátalakító-technológiára váltsanak.”
Mi a titka, hogy ez a modell mind a stúdió-, mind a terepalkalmazásoknál szabványmikrofonná válhatott?
Ennek egyik oka, hogy az MKH 416 egy RF kondenzátor mikrofon. Ebben az összefüggésben az RF-nek (rádiófrekvenciának) semmi köze a vezeték nélküli hálózathoz, inkább a kapszulában lévő nagyfrekvenciás feszültségre és a mikrofonban lévő kapcsolódó elektronikára utal. Ennek a kialakításnak az az óriási előnye, hogy ellenállóvá teszi a kondenzátormikrofont a nedvességgel szemben. A „normál” kondenzátor mikrofonokkal ellentétben az RF-kondenzátor modellek kültéren – forró és párás vagy hideg és ködös időben – is használhatók. Az MKH mikrofonok a sivatagoktól az Északi-sarkvidéken át az esőerdőkig, számos kihívást jelentő helyen megbízhatóan rögzítik a hangot.
Az MKH 416 sikerének másik oka a kiváló irányítottság, melyet akusztikus interferencia alapú működési elvének köszönhet. A tényleges mikrofonkapszulát egy úgynevezett interferenciacsővel ötvözték. Ez a cső szabályosan elrendezett nyílásokkal rendelkezik, melyeket egy adott akusztikai impedanciával rendelkező anyag borít, megakadályozva a csőben a visszaverődések és az állóhullámok kialakulását. Ha a hang közvetlenül elölről érkezik, az interferenciacsőnek nincs szerepe. A csőbe oldalról behatoló hang azonban különböző lyukakon halad át. Ezáltal a jelátalakítóhoz vezető jelutak különböző hosszúságúak lesznek, különböző késési idővel. A hang beesési szögétől függően a hangkomponensek többé-kevésbé kioltják egymást. Ez a hatás magasabb frekvenciákon jobban érvényesül: itt a mikrofon lényegében felveszi az elölről érkező hangot. Ez különösen a beszédérthetőség szempontjából fontos, mivel a meghatározó beszédformánsokat a rendszer kisebb oldalirányú interferenciával rögzíti magas frekvenciáknál, mint a hagyományos mikrofonok.
Minél hosszabb a puskamikrofon, ez az interferencia alapú működési elv annál inkább kiterjed az alacsonyabb frekvenciákra. Sajnos a hosszabb mikrofon nehezebben kezelhető. Az MKH 416 népszerűsége minden bizonnyal annak köszönhető, hogy rövid volta ellenére is hatékonyan irányítható. Annak, hogy ez a hosszméret hogyan alakult ki, sajátságos története van, ami elődjére, az MKH 415-re vezethető vissza…
A fűrész és a mikrofon története
Az 1970-ben napvilágot látott MKH 415 puskamikrofon a Sennheiser fejlesztőmérnökeinek büszkesége volt. Elődeihez képest kevésbé volt érzékeny a szél- és popzajra, valamint a kezelési zajra, miközben kiváló irányíthatósággal bírt. A Sennheiser műszaki vezetője, a lelkes Dr. Griese, aktatáskájában az új mikrofonnal felkereste a rádió- és TV-műsorszolgáltatókat. Az ügyfelek nagy érdeklődést mutattak az új puskamikrofon iránt – de nem tudták megállni, hogy bele ne kössenek. Kifogásolták a puskamikrofon nagyfokú irányítottságát, ami miatt a mikrofonnal folyamatosan követni kellett a beszélő személyt.
Dr. Griese egy darabig hallgatta a megjegyzéseket, majd kért egy fűrészt. – Mekkora irányítottságot szeretnének? – kérdezte a csodálkozó jelenlévőktől. És szemrebbenés nélkül elkezdett lefűrészelni a mikrofoncsőből egy darabot. Az ügyfelek döbbenten nézték. Dr. Griese ezután kipróbálta a lerövidített mikrofont, és az mindenki legnagyobb meglepetésére tökéletes volt!Attól kezdve az MKH 415 – és így az utódmodell MKH 416 is – rendkívüli sikerre tett szert az énekesek, a filmes csapatok és a riporterek körében, miközben a médiaszakembereket is lenyűgözte „szokatlanul rövid” kialakításával (Funkschau).
Következtetés
„Az MKH 416 továbbra is a puskamikrofonok sztárjának mondható, annak ellenére, hogy azóta már számos új modellt is bevezettünk” – mondta Kai Lange termékmenedzser. „Nagyszerű, hogy portfóliónkat egy ilyen legenda is gazdagítja – egy sokoldalú, hosszú élettartamú és nagyteljesítményű mikrofon. Az MKH 416 kezdetektől fogva tökéletes megoldásnak bizonyult.”
A Sennheiser puska- és RF kondenzátormikrofonok rövid története:
