„Join Us” (Csatlakozz hozzánk!) volt a jelmondata az idei Eurovíziós Dalversenynek, amelynek a Refshaleøen szigeten található B&W Hallerne – egy kifejezetten a Dalverseny show-arénájává alakított egykori hajóépítő csarnok – adott helyet. A 2014-es Eurovíziós Dalverseny alkalmával Refshaleøen „Eurovíziós szigetté“ alakult, és átvette a művészek és Dalverseny-rajongók alkotta színes kavalkád házigazdájának szerepét. Mindamellett a technikai személyzet számára a helyzet kezdetben kevésbé tűnt pompásnak. Sajnos a hajóépítő csarnok hihetetlenül nehéz környezetnek bizonyult az RF vezeték nélküli rendszert használók számára, nemcsak a vezeték nélküli mikrofonok, hanem a monitorrendszerek esetében is.
Gondolatok az Eurovíziós sziget kapcsán
Jonas Næsby, a Sennheiser Nordic RF-specialistája segítette a helyszínen a DR műsorközvetítő cég mikrofon- és monitorrendszerek beállításával kapcsolatos munkáját. „Tudtuk, hogy a rendelkezésre álló spektrum nagyon korlátozott, mivel 22 TV-csatorna már teljes mértékben foglalt volt. Ez némileg megnehezítette a frekvenciatervezést – annál is inkább, mert nemcsak a vezeték nélküli mikrofonok voltak az egyetlen eszközök, amelyek erre a spektrumra tartottak igényt“ – magyarázta Jonas Næsby. „Mindamellett a legnagyobb kihívást kétségtelenül maga a csarnok jelentette.”
A hatalmas hajóépítő csarnoknak mind az oldalfalai, mind a mennyezete fémből épültek – csakúgy, mint a kifejezetten a 12 000 fős közönség számára épített lelátó is. A padló vasbetonból készült, ami a normál helyszínekénél jóval kritikusabb helyzetet teremtett. „Eddig még sohasem volt dolgom ilyen hatalmas mértékű visszaverődéssel, és ha ezt megelőzően valaki azt mondta volna, hogy ismer egy olyan arénát, amely ilyen mértékben képes befolyásolni az RF átvitelt, nem hittem volna el“ – folytatta Jonas Næsby.
A fémcsarnok – kb. 175 méteres hosszával és 70 méteres magasságával – olyan visszaverődéseket okozott, melyek 300 méter megtételét követően, az eredeti jelhez képest jelentős késéssel jutottak el a vevőantennához. Mindamellett nem lépett fel a szokásos mértékű csillapítás: az indirekt jelek sokkal nagyobb jelerősséggel rendelkeztek, mint amivel a zenei helyszíneken jellemzően számolni kell. Ezt a jelenséget a fémből készült falak és mennyezet okozták, melyek sarokreflektorokat alkottak és azonos fázisú jelek hozzáadásával erősítették az eredeti jelet.
A vezeték nélküli technológia tekintetében is meg kellett küzdeni a Dániára és a szomszédos Svédországra jellemző általános frekvenciahelyzettel: „Sajnos, a csarnokon belül fellépő rengeteg visszaverődés nem jelenti automatikusan azt, hogy a csarnok teljes mértékben el van szigetelve a külvilágtól” – magyarázta Jonas Næsby. Teljesen az ellenkezője bizonyult igaznak, mivel éppen elegendő nyílást és fából készült szerkezeti elemet tartalmazott ahhoz, hogy bejussanak a rádiófrekvenciák – melyek némelyike intenzívebb volt a többinél. „Példának okáért, a teljes mértékben foglalt 22 TV csatornán túl, melyekkel meg kellett birkóznunk, volt egy viszonylag széles-spektrumú és hangos tesztjel, amely rendszertelen időközönként bukkant elő a semmiből, hogy aztán újból nyoma vesszen. Összességében mintegy 150 mikrofon- és fülmonitor frekvenciát koordináltunk, melyek közül kb. 100-at az aktuális TV-show produkcióhoz használtunk. A maradékot a VIP területen, a sajtóközpontban és egyéb helyeken használtuk. Ha a digitális spektrumnyereség (Digital Dividend II) már jelen lett volna, minden bizonnyal nem állt volna rendelkezésünkre elegendő spektrum.”
A hajóépítő csarnoknál alkalmazott speciális megoldások
„Minden optimizálandó dologra sokkal nagyobb figyelmet kellett fordítanunk: a Digital 9000 rendszer finomhangolására, az antennák pozíciójára, mindenre. És természetesen a feltételek javultak egy kicsit, amikor a közönség elfoglalta a helyét” – folytatta Næsby. „Ráadásul a rendszer digitális jelfeldolgozását is a helyzethez igazítottuk, melynek köszönhetően még a vevőegységhez rendkívül későn érkező és nagy jelerősséggel rendelkező jeleket is megfelelően kombinálta a rendszer a korábban érkező jelekkel. Ez azt jelentette, hogy a Digital 9000 firmware képes volt érzékelni a kritikus helyzeteket és kezelni tudta ezeket a rendkívül ritka problémákat. Ezt egy analóg rendszerrel nem tudtuk volna elérni és valójában egy akármilyen digitális rendszerrel sem.”
Ezzel a technikai szakértelemmel a háttérben az Eurovíziós Dalverseny mindhárom showműsora zökkenőmentesen zajlott, pontosan úgy, ahogyan az előző években. A döntőben pedig mind a zsűritagokat, mind a közönséget lenyűgözve Conchita Wurst – alias Tom Neuwirth – nyerte meg 290 ponttal a versenyt, Bond-ihletésű „Rise like a Phoenix” című dalával. A dobogós helyeket a holland The Common Linnets és a svéd Sanna Nielsen nyerte el, 238, illetve 218 ponttal. Az Eurovíziós Dalverseny rajongói jövőre várhatóan egy nagyszerű show elébe nézhetnek, Ausztriában.
Összes kép: © Ralph Larmann
ESC 1.jpg: 2014. május 10-én 125 millió ember nézte az Eurovíziós Dalversenyt. 12 000 szerencsés rajongónak sikerült jegyet szereznie az élő show-ra
ESC 2.jpg: A 2014-es Eurovíziós Dalverseny Digital 9000 vezeték nélküli mikrofonokra és 2000-es vezeték nélküli monitorrendszerekre bízta magát
Jonas Naesby.jpg: Jonas Næsby, a Sennheiser Nordic RF-specialistája, az EM 9046 vevőegységekkel. Jobbra: A Wireless Systems Manager szoftvert megjelenítő monitorok
