Karácsonyi mese az üzleti kommunikációról.
A Sennheiser termékei közül leginkább a TeamConnect Ceiling mennyezeti mikrofon képes leginkább megfelelni a megbeszélések és konferenciák megváltozott követelményeinek. Ez a megoldás kristálytiszta hangzást, valamint teljes mozgásszabadságot kínál a konferencia, az előadás összes résztvevője számára. De ki mondta, hogy ezt a terméket csakis vállalatoknál és egyetemeken lehet használni? Egészen véletlenül jutott tudomásunkra a következő történet:
Hogyan mentette meg egy mikrofon a karácsonyt?
Egy a lakott területektől távol fekvő piciny faluban él egy kis manócsapat. A közösség tagjai azonban nem közönséges manók. Ők a Mikulás kis segédei – a kívánságmanók. A törpenagyságú, piros sipkát viselő manók minden bizonnyal a lehető legfontosabb küldetéssel bírnak: a világ minden tájáról be kell gyűjteniük a gyerekek kívánságlistáját, majd a lehető leggyorsabban vissza kell jutniuk a Északi-sarkra, hogy a karácsonyt megelőzően még időben át tudják adni azokat a Mikulásnak és a műhelyben szorgoskodó manótársaknak. Megérkezésüket követően leülnek egy csésze tea és egy szelet pite mellé, hogy kigondolják, hogyan tudják valóra váltani az egyes kívánságokat. Végtére is a gyerekek nem csak játékokat jegyeznek fel a kívánságlistára. Néha egy csomó más fontos dolgot is kérnek a Mikulástól, mint például „bátorságot” vagy „egy jó barátot – és ezeknek a kívánságoknak is valóra kell válniuk.
Persze nem csoda, ha úgy gondolod, hogy a kívánságmanók igazából csak a karácsony közeledtével ilyen elfoglaltak, az év többi részében pedig szinte semmi dolguk sincs. Ez azonban nem egészen így van. Egész évben keményen dolgoznak. Kicsiny, hegyes fülüket a gyerekek hálószobájának ablakához nyomva várják, hogy a kicsik tudassák velük karácsonyi kívánságaikat. A listára írt kívánságokon túl a gyerekeknek számos egyéb kisebb-nagyobb kívánságuk is van, melyeket az év folyamán azután elfelejtenek, vagy egyszerűen nem mernek leírni. Elképzelhetjük hát azt a meglepetést és örömöt, ami akkor jelenik meg a gyerekek arcán, amikor valamely elfeledett álmuk válik valóra a karácsony napján.
És idén sem volt ez másképp. A kívánságmanók ezúttal is szorgalmasan gyűjtögették a gyerekek listáját, miközben az elfeledett kívánságok listája is egyre gyarapodott. Aztán csakúgy, mint minden évben, a tíz manó felkantározta a nyolc rénszarvast és megtöltötte a fából készült hatalmas szánt útravalóval, valamint a gyerekek kívánságlistáit tartalmazó zsákokkal. És már készen is álltak arra, hogy visszainduljanak az Északi-sarkra.
Ennyi idő elteltével alig várták, hogy újra láthassák a Mikulást és a műhelyben dolgozó manótársakat. De ahogy a szarvasok épp készültek a levegőbe emelkedni, a következő történt: a megrakott szán egy éles sziklának ütődött és az oldalára fordult, rakományának felét az útra borítva. Nagy volt az ijedség! Szerencsére a manók és a rénszarvasok sértetlenek maradtak. Szánjuk azonban nem volt ilyen szerencsés. A jobb oldali talpa kettétört. A manóknak – akik még mindig reszketve az ijedségtől rohangálni kezdtek a szán körül – végül sikerült felállítani a szánt, azonban hamarosan kiderült, hogy szeretett szállítóeszközük javíthatatlan sérülést szenvedett. Hogyan tudnak most a szánjuk nélkül hazajutni az Északi-sarkra? Képzeljük csak el, mit szólnának hozzá szegény gyerekek, ha idén le kellene mondani a karácsonyt!
Az egyik karácsonyi manónak hirtelen támadt egy ötlete! Felhívhatnák telefonon a Mikulást és felolvashatnák neki a kívánságlistákat. Az összes manó a konyhába sietett és a mobiltelefon köré gyűlt. A telefon kicsengett és a Mikulás rögtön válaszolt. Azonban annak ellenére, hogy a telefon ki volt hangosítva, szinte egyetlen szót sem értettek abból, amit a Mikulás mondott, a kicsiny kijelzőn pedig épphogy ki lehetett venni a fehér szakáll körvonalát. Az pedig teljesen reménytelennek tűnt, hogy a műhelyeben dolgozó manók közül bárkit is felismerjenek.
Ez így nem lesz jó, morogtak a manók. Hogyan fogják most így teljesíteni a gyerekek kívánságait? Másik megoldást kell találni. Mégpedig gyorsan.
A manók tanácstalanok voltak, a Mikulásnak azonban támadt egy ragyogó ötlete. Eszébe jutott az egyik jóbarátja, aki a technikai csodák lelkes rajongója, és aki nemrégiben említést tett egy csodás technikai vívmányról, melynek segítségével az emberek akkor is láthatják és hallhatják egymást, ha más-más helyen tartózkodnak. A manók felvont szemöldökkel kérdezték: – És ez hogy lehetséges? A Mikulás sem volt teljesen meggyőzve, de mivel senki sem állt elő egyéb ötlettel, úgy döntött, segítséget kér régi barátjától. A Mikulás barátja, aki egy közeli kis manófaluban lakott, hamar beleegyezett, hogy felszereli a manókat az új technológiával.
A manók először kétkedtek, mivel hosszú évek óta mindig a maguk módján csinálták a dolgokat. Mivel azonban nem volt más választásuk, egy kicsit morogva ugyan, de szabaddá tették az étkezőasztalt, hogy a Mikulás barátja, a titokzatos nevű Mr I.T. a lehető leggyorsabban be tudja üzemelni a csodaberendezést. Az asztal végére egy nagyméretű monitor került, melyhez egy kis kamera volt csatlakoztatva. A manókat ez eddig nem igazán nyűgözte le: – Mi van ebben olyan különleges? Korábban is láttak már ilyesmit a TV-ben. Mr I.T. mosolygott és kicsomagolt egy fehér, négyzet alakú eszközt, majd hozzáfogott, hogy a mennyezethez rögzítse azt. A karácsonyi manók csodálkozva bámulták. Egy óra elteltével a fehér négyzet a mennyezetre volt rögzítve és mind a négy sarkában egy-egy kis kék lámpa világított. Kész! Mr I.T. nem titkolta elégedettségét. Megkezdődhetett hát a konferenciabeszélgetés a Mikulással és a műhelyben dolgozó manókkal.
A kívánságmanókat teljesen lenyűgözte, amikor hirtelen megpillantották a Mikulást a nagyméretű képernyőn. És nem csak őt – mellette közel fél tucat műhelyben dolgozó manót is! És minden apró részlet olyan tiszta volt, mintha egyazon szobában tartózkodtak volna. Elkezdték hát együtt áttanulmányozni a gyerekek kívánságlistáit: a kívánságmanók Mr I.T. segítségével egy lapotopról továbbították a kívánságlistákat, melyek így meg tudtak jelenni az Északi-sarkon tartózkodó Mikulás képernyőjén is. Némely kívánság esetén igencsak törniük kellett a fejüket és a teljesítés meglehetősen nagy kreativitást kívánt. A mennyezeti mikrofonnak pedig hatalmas hasznát vették. A manók az Északi-sarkon lévő társaikkal beszélgetve az egész konyhában szabadon járkálhattak, miközben gyűjtötték az ötleteket és jegyzetelgettek. A Mikulás elégedetten mosolygott, mivel még a saját asztala körüli és a konyhában szaladgáló manók okozta káosz ellenére is minden egyes szót tisztán értett. És mivel a kamera a mennyezeti mikrofonnal szinkronban működött, rögtön az éppen beszélő manóra összpontosult a figyelem. A Mikulás egy kis idő elteltével meg is feledkezett arról, hogy több ezer kilométer választja el a kívánságmanóktól.
Szorgos munkával eltöltött 5 óra elteltével a karácsonyi csapat elvégezte faladatát: minden egyes kívánságlistát tüzetesen átnéztek és mindegyik gyermek esetében kiválasztották a tökéletes kívánságot, melyet azután rögtön továbbítottak a műhely vagy a „Különlegesen fontos kívánságok” osztálya számára. Időközben besötétedett és a manók rendkívül hálásak voltak, hogy nem kellett felkerekedniük és a sötét éjszakában hazautazniuk. Ehelyett kényelmesen a kandalló elé telepedhettek, amelyben pattogott a tűz, és egy csésze forró kakaó mellé finom süteményt falatozhattak.
Két héttel később végül elérkezett a nagy nap: a Karácsony! Képzeld csak el, mekkora örömmel töltötte el a manókat, amikor az ablakokon bekukucskálva látták, amint a gyerekek boldogan bontogatják az ajándékokat a karácsonyfa alatt. Végül megmentették a Karácsonyt!
A történethez készített gyönyörű illusztrációkért köszönet a llunauten.ch-nak.
